Művészetnek tekinthető-e az, amit mesterséges intelligencia hozott létre? Erről beszélgettünk Paál Timeával, reklámgrafikussal, aki izgalmas gondolatokat osztott meg a digitális kreativitás határait és lehetőségeit illetően.

A mesterséges intelligencia egyre inkább jelen van a kreatív világban, de még mindig sok vita övezi az AI-művészetet. Mit jelent ma alkotni, amikor a mesterséges intelligencia is része lehet a folyamatnak? Paál Timea reklámgrafikussal beszélgettünk, aki egyedi szemléletével használja az AI-t alkotói folyamatában. A beszélgetés során szó esik a személyes motivációkról, a tehetség és a készség közti különbségről, valamint arról, hogyan lehet az AI-t eszközként használni a kreatív önkifejezésben.

Hogyan is nevezhetnénk azt, amit csinálsz? Talán mesterséges intelligenciával működő fényképésznek?

Nem igazán tisztázott a helyzet a név körül, és sok vita folyik róla. Van egy francia AI-művész barátom, aki fotós és mély művészeti háttérrel bír – vele gyakran órákon át szoktunk filozofálni erről a témáról. Léteznek olyan kifejezések, mint a Promptography, Synthography vagy Hyperfiguration, de egyik sem vált még általánosan elfogadottá. Én a "promptográfia" kifejezést preferálom, mivel szerintem a "prompt" szó sokak számára könnyen érthető. Ő viszont a "Hyperfiguration" elnevezést tartja a legmegfelelőbbnek ahhoz, amit létrehoz.

Minden munkámnál feltüntetem, hogy AI segítségével készült, mert fontosnak tartom elkerülni a félreértéseket. Nem fotóművészet, nem rajz, nem festészet. Minél előbb kezdjük így tekinteni, annál könnyebb lesz megtalálni azt az új területet, ahol az AI-nak van értelme - művészeti és gyakorlati szempontból is.

Az alkalmazott művészetben mindig van külső célközönség. Amikor azonban valaki művészként alkot, az elsősorban magának hozza létre a művet. Én is így dolgozom: én vagyok az egyetlen célközönségem. Ez nagyon személyes út.

Sokan a művészet értékét azon mérik, mennyi ideig készült, vagy mennyire látványos az alkotó bizonyos készsége, milyen hihetetlenül jól rajzol, fest. Nem szabad összekeverni a készséget a tehetséggel.

Bárki, aki száz órát szentel egy ügynek, az idő elteltével elérhet egy tisztes szintet – de ez önmagában még nem jelent tehetséget. Úgy vélem, hogy mindannyiunkban ott rejlik valamilyen fajta tehetség, de a művészek esetében ez a belső kényszer az önkifejezésre és az önfelfedezésre különösen erőteljes. A művészet lényege, hogy a művész saját magáról alkot, és az alkotás nem csupán a közönségnek szól, hanem saját belső világának megismeréséről is. Ez az utazás során a művész felfedezi önmagát, és bátorságot merít ahhoz, hogy ezt megossza másokkal. Amikor végül a nagyközönség elé lép, és azt mondja: "Nézzétek, ez vagyok én!", akkor a dicséret nem csupán a munkáját illeti, hanem a személyét is, hiszen a két dolog elválaszthatatlanul összefonódik.

Az mesterséges intelligencia vitathatatlanul megosztó jelenség, különösen a művészet világában, ahol a határok és a lehetőségek folyamatosan átalakulnak.

- Igen, valóban sokan bírálják, mert az AI által generált alkotások gyors és látványos eredményeket hoznak. Azonban a művészet nem korlátozható merev keretek közé. Nem állíthatjuk, hogy ami mesterséges intelligencia közreműködésével jön létre, az ne lenne művészet.

Fontos kiemelni, hogy az AI nem képes önállóan cselekedni. Gyakran hallani azt a mondást, hogy "beírtál valamit, és kijött valami", de ez messze nem ilyen egyszerű. A promptok megfogalmazása rendkívül lényeges, és a folyamat rendkívül összetett. Ezt a tényezőt sokan figyelmen kívül hagyják, amikor az AI használatáról beszélnek. Az eredmények elérése sem történik egyik pillanatról a másikra; sok esetben hetek, sőt hónapok munkája áll egy-egy anyag mögött. Folyamatosan dolgozom az átalakításon, finomításon és a részletek módosításán, hogy a végeredmény valóban értékes legyen.

Az AI igazi lehetőséget kínál mindenkinek az önkifejezésre, és ez rendkívül izgalmas. Az AI-val való alkotás egy rendkívül személyes élmény: nem csupán a külső világra támaszkodik, bár nyilván merít belőle, de nem egy külső pillanat vagy életképet örökít meg, mint egy fénykép. Ez egy mélyen introspektív folyamat, ahol csupán te és a gondolataid léteznek. Nincs kinti világ, amit néznénk; helyette érzésekkel, emlékekkel és benyomásokkal foglalkozunk. Ahogyan a ceruza vagy az ecset használatát is elsajátítanunk, úgy az AI-val való alkotás is tanulást, időt, kitartást és kísérletezést igényel.

Sokan bírálják az AI által generált műveket, és sokszor hibaként emlegetik a jellegzetességeiket. Például gyakran előfordul, hogy „hatujjú kezet” kapunk, és ezáltal megkérdőjelezik a fotórealisztikusságot. De éppen ez az, ami igazán figyelemreméltó: nem is a tökéletes másolás a cél. Az AI művészetének vonzereje abban rejlik, hogy új lehetőségeket kínál, amelyek túlmutatnak a fényképen vagy a festményen. Az AI éppen ezért izgalmas, mert bátran átlépheti a természet adta határokat, és olyan kifejezési formákra ad lehetőséget, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak számunkra.

Amikor a MidJourney debütált, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Eleinte inkább egy szórakoztató kísérletként tekintettem rá, de a kezdeti tapasztalataim nem voltak túlságosan meggyőzőek: a generált képek minősége még nem volt elég kiforrott, és mivel én rendkívül figyelmes vagyok a részletekre, nem tudtam igazán komolyan venni a dolgot.

Később, amikor a Photoshop és az Adobe-csomag részeként megjelent az Adobe Firefly, elkezdtem ezt a csodás eszközt háttérkiegészítésekhez használni. Nagyon praktikusnak bizonyult: nem kellett többé kézzel festenem, hiszen az egyszínű háttereket gyönyörűen kiegészítette. Ahogy egyre inkább megismertem a program működését, úgy a munkám is egyre precízebb lett, és a végeredmények is folyamatosan javultak.

Kezdetben marketing anyagokhoz kerestem olyan karakteres és szokatlan képanyagokat, amelyek kiemelkednek a megszokottból. Idővel azonban titkosan megalapítottam az Instagram-fiókomat The Artifictional néven, ahol elkezdtem megosztani a saját készítésű képeimet. E titkos projekt létezéséről még a családom sem tudott. Figyelemmel kísértem más, hasonló érdeklődésű alkotók munkáit, és hamarosan néhányukkal barátságot kötöttem. Közösen egy kreatív közösséget alakítottunk, ahol nemcsak alkottunk, hanem mély filozófiai párbeszédeket is folytattunk arról, hogy mi is valójában a művészet, és vajon az AI képes-e belépni a művészet világába.

Megkérdeztem egy mesterséges intelligenciával foglalkozó szakértőt és egy fotóst is a képeimről. Az MI-szakértő a munkáimat rendkívülinek titulálta, míg a fényképész kiemelte, hogy az alkotások olyan elemeket jelenítenek meg, amelyeket hagyományos fényképezéssel nem lehetne rögzíteni. Milyen céllal készült a munkád?

- Számomra nagyon fontos, hogy az AI nem a fotó vagy a festészet eltörlése, kisemmizése. Egyik jelenléte nem zárja ki a másikat. Nem szabad őket versenyeztetni. Megfigyelésem alapján a fotósok például azok, akik nagyon hamar felismerik, hogy ez másról szól, nem a fotó helyettesítéséről. Már vannak nagyon híres fotósok, akik többmilliós Instagram-követőtáborral rendelkeznek, és nyíltan kimondták, hogy az AI al való alkotás is lehet művészet. Olyan is van aki fotósként neves fotóversenyre nevezett be vele, megnyerte, majd visszautasította, és átadta a második helyezettnek. Bizonyítani akarta, hogy az AI-val nem szűnik meg az alkotóerő. Boris Eldagsen-ről beszélünk. Ő egy nagyon nagy név, és egyik legnagyobb támogatónk.

- Mi történt, amikor nyilvánosan felvállaltad az alkotásokat?

Kezdetben nem voltam túl népszerű. Csak néhány követőm akadt, és a lájkok, valamint a követések száma határozta meg a tevékenységem értékét. Az ilyen mutatók azonban nem tükrözik a művészi fejlődést, csupán a népszerűséget. Az igazi áttörés akkor érkezett el számomra, amikor áprilisban Londonban bemutatták a videómat a Cluster Photography & Print esemény keretein belül. Ez a rendezvény elsősorban a fotográfiára összpontosított, de számomra jelentőségteljes volt, mert először fogadtak el mesterséges intelligenciával készült munkákat is. Az AI alkotások a rendezvény pincéjében kaptak helyet, ami jól tükrözte, hogy a műfaj még mindig a perifériára szorul.

Amikor beszélgettem az emberekkel, és szóba került, hogy mesterséges intelligencia által készült műveim vannak, egyértelműen érezhető volt az ellenérzés. Kicsit meglepett, mert Londonban azt hittem, hogy sokkal nyitottabb a közeg. Azóta azonban jelentős változások történtek: ma már a nagyobb galériák is befogadják az AI-alkotásokat, tudomásul véve, hogy ezek nem csupán technikai újítások, hanem valódi művészi önkifejezés formái is.

Mióta az utamra léptem, munkáim számos magazin hasábjain láttak napvilágot, köztük a Creativa Magazin 6. számában, a Prompt Magazin 15. számában és az LHC Magazin 15. számában is. Barcelonában a Lastcrit Galéria egy hónapon át bemutatta az egyik videóm, míg a Pforzheim-i egyetem idei rendezvényén egy másik művem tűnt fel a vásznon. A nyár folyamán a Times Square ikonikus képernyőjén is megjelentem, ami igazán különleges élmény volt. Jelenleg a Creativa versenyén újra bekerültem az első 25 közé, és a legmagasabb pontszámmal az első helyet is elnyertem. Ezek a sikerélmények rendkívül fontosak számomra.

A folyamat, amelyet követek, messze túlmutat a puszta szövegbeírás és generálás mechanizmusán. Én magam alakítom ki a saját egyedi profilomat, ahol képeket rangsorolok és személyes preferenciákat adok meg. Ezzel a módszerrel az AI képes megérteni és elsajátítani a stílusomat, nyelvezetemet, sőt, a személyiségem lényegét is. Amikor ezután bármit beírok, az már ezen a személyre szabott szűrőn keresztül jut el a rendszerhez, így a létrejövő tartalom valóban egyedülálló lesz, és senki más által nem reprodukálható.

Ezután a képeket többször átdolgozom. Van, hogy nem pontosan azt mutatja, amit szeretnék, de felvillan bennem valami: hoppá, ebben van lehetőség. Ilyenkor azt kezdem fejleszteni, részeket törlök, újrakérek, más régebbi képeket referencia-stílusként használok. Ez hónapok munkája is lehet - nem egy gombnyomás.

Sokan hajlamosak azt mondani: "nyomd meg ötvenszer, és egyszer csak sikerül." De a valóság nem ennyire egyszerű. Azokat a képeket viszem tovább, amelyek igazán megérintenek. Ez a folyamat pontosan olyan, mint bármely más művészeti alkotás: nem lehet minden egyes vonalat előre megtervezni.

Öt év múlva egy olyan jövőt képzelek el magamnak, ahol a tapasztalataim és tudásom révén hozzájárulok a közösségem fejlődéséhez. Szeretném, ha egy inspiráló környezetben dolgozhatnék, ahol kreatívan kifejezhetem magam, és új kihívásokkal szembesülhetek. Emellett fontos számomra a folyamatos tanulás és fejlődés, ezért remélem, hogy új készségeket sajátíthatok el, és lehetőségem lesz mentorálni másokat is. A magánéletemben pedig szeretném, ha több időt tölthetnék a családommal és barátaimmal, hiszen ők adják az igazi értéket az életemnek.

Imádom a jelenlegi munkámat, de az AI-val való kísérletezés során érzem magam a leginkább otthon. Ezt már nem tudom sem magamnak, sem másoknak letagadni. Mindig is vonzott az ötletelés és a kihívások keresése - ez a világ pedig annyira változékony, hogy folyamatosan új inspirációkat ad.

Jelenleg minden eszközömön elérhető az anyag: a telefonomon és a számítógépemen egyaránt. Ha adódik öt percem, azonnal folytatom a munkát. Egyre inkább vonz a mozgás és a videó, hiszen az AI egyik leglenyűgözőbb képessége, hogy a statikus képeket rendkívül gyorsan életre kelti. Ezért úgy érzem, hogy öt év múlva inkább a konceptuális, videóalapú alkotások irányába fogok elmozdulni.