Nem csupán trendeket hajszolunk, hanem a vágyaink megvalósításáért küzdünk.

November 27-én este hat órakor a budapesti OFF Kultur teraszán megnyílik az idei Random Shooting Day Exhibition, amely idén egy különleges célt szolgál. A rendezvény során eladásra kínált fotók bevételét egy különleges könyv elkészítésére fordítják a szervezők. Az esemény keretében nemcsak a művészet, hanem a jótékonyság is hangsúlyt kap: egy állatos fotósorozat képeinek bevétele a Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány és a Kuckó Önkéntes Program támogatására lesz felhasználva. A projekt inspiráló megálmodójával és művészeti vezetőjével, valamint Koczkával, a Fashion Awards Év Fodrásza díj kétszeres nyertesével beszélgettünk a részletekről.

Ezúttal egy teljesen új megközelítéssel állunk elő! Az eddigi adománygyűjtési formáktól eltérően most egy friss és izgalmas kezdeményezést indítunk, amely reményeink szerint felkelti az érdeklődésüket. Készen állunk, hogy új élményekkel és lehetőségekkel gazdagítsuk a közösségünket!

Ezúttal egy teljesen új hangulatú esemény vár ránk, hiszen eltűnik az a nyomasztó érzés, hogy valakinek "kötelező" segíteni, mert nehéz helyzetben van. A beszédek is más irányt vesznek, hiszen nem várhatóak olyan megnyilvánulások, amelyek a problémákra irányítanák a figyelmet. Valószínűleg egy sokkal bulizósabb és felszabadultabb légkör fog kialakulni. Az esemény idén is ingyenes, és a dress code sem kötelező - ha valaki a kényelmes melegítőjében érkezik, az teljesen rendben van, de az is szuper, ha valaki inkább elegánsan öltözik fel! Érdekes visszajelzéseket kaptunk arról, hogy sokan külön erre az alkalomra tervezik a ruhájukat, ami igazán izgalmas. Ez az esemény igazi motivációt ad, hogy a legjobb formájukat mutassák be. Idén is ott lesz velünk a tehetséges sajtófotós, Horváth Domonkos, aki csodás pillanatokkal örvendeztet meg minket, és megörökíti a rendezvény varázsát. Készüljünk fel egy felejthetetlen élményre!

Mi a kiállítás programja?

Jó érzés, hogy ennyi évvel a hátunk mögött azt mondhatom: a szokásos. Lesz élőzene, DJ, és az Animal Cannibals fogja levezényelni az estét, a rájuk jellemző, iszonyú jó, humoros dumával. Családias, mégis divateseményhez méltó hangulatú lesz az egész. Idén Budaházy Árpád, a HVG igazgatója és a tervezett könyvünk kiadója nyitja meg az eseményt, aminek a fővédnöke Balázs Zoltán színész, rendező, aki modellünk is volt idén. Elképesztő élmény volt vele a közös munka. Fantasztikus volt látni, hogy noha világhírű, sikeres és keresett ember, mérhetetlen alázattal nyomta végig a fotózást. Valószínű, hogy a beszédét is ez a szellemiség és hozzáállás fogja áthatni, hiszen nagy tisztelettel van az ügyünk iránt.

A megnyitó esemény után izgalmas zenei élmények várnak ránk, hiszen fiatal és tehetséges zenészek lépnek majd a színpadra. Különösen figyelmet érdemel Janet Gruber, a True Story Records rapelőadója, aki egyedi atmoszférát varázsol a színpadon zenekara kíséretében. Továbbá, Szivák Zsolt is fellép a SÏWÄG formáció képviseletében, garantálva, hogy a zenei blokk felejthetetlen élményt nyújtson. A zene után a már megszokott tombolasorsolás következik, amelyet néhány évvel ezelőtt azért indítottunk, hogy a tombola bevételét felhasználva támogathassuk az egyesületek és alapítványok munkáját. Idén külön örömünkre sok cég csatlakozott hozzánk, és nagylelkűen felajánlották termékeiket ajándékba, hogy ezzel is hozzájáruljanak a jó ügyhöz.

Ez a jelenség különösen figyelemre méltó, mivel úgy tűnik, hogy a támogatók elsősorban a projekt iránti elkötelezettségüket és szenvedélyüket mutatják meg. Csodálatos, hogy a Random Shooting Day ilyen inspiráló hatást gyakorol az emberekre, és ilyen szívből jövő gesztusokat hoz felszínre.

Milyen csodálatos érzés, hogy a saját elképzeléseim valósággá válnak! Projekt megálmodójaként látni, ahogy az ötletek életre kelnek, valódi inspirációt nyújt. A kezdeti víziók most már konkrét formát öltöttek, és minden egyes lépésnél érzem a szenvedélyt és az elkötelezettséget, ami a megvalósításhoz vezetett. Az út során tapasztalt kihívások és örömök egyaránt gazdagítják ezt az élményt, és büszkeséggel tölt el, hogy részese lehetek ennek a különleges folyamatnak.

Óriási öröm, mert annak idején olyan esemény létrehozása volt a célom, amelyen találkoznak, beszélgetnek, kapcsolatokat építenek az emberek. A Random Shooting Day egyik szépsége az, hogy nagyon színes a közönség összetétele. Csodás látni, amikor például az extrém stílusban felöltözött stylistunk beszélget egy üzletember vendégemmel, remekül érzik és szétröhögik magukat sztorizgatás közben. Elképesztő mértékű elfogadás, kedvesség, jóindulat van jelen. Az eddigi években az este folyamán odajöttek hozzám az emberek, és a fülembe súgták: "Nagyon jól érzem magam, elképesztő jó fej itt mindenki!"

Ezen az eseményen bátran hátradőlhetsz, hiszen a látszólag eltérő háttérrel rendelkező emberek is könnyedén rátalálnak a közös nevezőre.

Mi járul hozzá a különösen harmonikus légkör létrejöttéhez?

Itt minden a szabadságról szól, ahol nincsenek kötöttségek! Az este tematika köré épül, de mindenki a saját ritmusában mozoghat. Ha valaki szeretné, figyelemmel kísérheti a nyitóbeszédet, de ha inkább a pultnál töltené az időt egy jó beszélgetéssel, azt is megteheti. A kinti, hangulatosan kivilágított teraszon a dohányzás mellett is követheti az eseményeket, hiszen ott is élvezheti a zene hangjait, a hősugárzók melegét és a takarók kényelmét. Akár az egész estét is eltöltheti a friss levegőn. A lényeg, hogy mindenki a saját módján érezze jól magát – a részvétel a fontos!

Kiknek és hogyan készül a háromszázadik fotósorozat ünnepére megálmodott könyv?

Tavaly nyár óta dolgozunk a kiadás megszervezésén. A képszerkesztőnk segítségével pontosan meghatároztuk a kívánt irányt, és örömmel jelenthetjük, hogy a könyv címlapja már elkészült. A projekt már nagyon előrehaladott fázisban van.

Háromszáz oldalas lesz. Mind a háromszáz sorozatból kerül bele egy már élőben is kiállított kép. A képek mellett mindössze a stáblista és a projekt leírása szerepel majd ebben a Magyarországon elsőként megvalósuló fotókönyvben. Nem eladásra készül, hanem ajándékul azoknak, akik valaha dolgoztak a fotókon, és azoknak is, akik sokat segítettek minket.

A Random Shooting Day lényege egy olyan esemény, amely során résztvevők véletlenszerűen kiválasztott helyszíneken és időpontokban készítenek fényképeket, hogy megörökítsenek pillanatokat a mindennapi életből. Ez a kreatív projekt lehetőséget ad arra, hogy az emberek felfedezzék környezetüket, új perspektívákat találjanak, és megosszák élményeiket másokkal. Az esemény célja nemcsak a művészi kifejezés, hanem a közösségépítés és a kapcsolatok erősítése is, hiszen a résztvevők közösen tapasztalhatják meg a fotózás örömét és kihívásait.

Azzal a céllal hoztam létre, hogy legyen egy napunk, amikor szabadon alkothatunk, és azt csinálhatjuk, amire vágyunk. A szakma résztvevőinek - legyen szó bármilyen művészeti területről - mindig fontos, hogy szabadon szárnyalhasson a fantáziájuk, de ez a megélés általában elmarad a mindennapi, megélhetésért pörgetett munka mellett. Ezt a szabadságérzést akartam megadni a szakmának. A nulláról kezdtem el megvalósítani, és mára elképesztő mértékben kinőtte magát az esemény. A szakmabeliek és a látogatók szeretik, a benne részt vevő alkotók boldogok, a fotózásokon ténykedő résztvevők feltöltődnek és hetekig szárnyalnak. Ezek miatt érdemes csinálni - és nem pénzért, mert ezért senki sem kap fizetést.

Mi az, ami a lelkesítő közös munka mellett segít megőrizni a projekt lendületét?

Elmondhatatlanul sok időt és energiát fektettem bele ebbe a projektbe, de minden egyes másodpercét öröm tölti el. Néha nemcsak az időmet, hanem jelentős anyagi áldozatokat is hozok, de ez számomra egy cseppet sem terhes. Nyolc éve szentelem a csütörtökjeimet ennek a kezdeményezésnek, és ha szükséges, akár más munkáimat is háttérbe szorítom a Random Shooting Day-fotózás kedvéért. Ez a projekt számomra olyan, mint egy gyermek, és nem tudnék ennél kevesebbet adni neki. Ha nem fektetnék bele ezt a sok energiát, valószínűleg nem is működne. Nagyon könnyen széteshet egy közösség, ha hiányzik belőle az a valaki, aki szívvel-lélekkel összefogja. Én vagyok ennek a projektnek a motorja, de a csapatom tagjai is rendkívül fontosak. Ők szívből hisznek abban, amit csinálunk, és ők képviselik a projekt igazi lényegét. Csak így, közösen tudunk igazán sikeresek lenni.

Miként formál téged a Random Shooting Day-féle alkotás?

A könyvben az első fotósorozattól a háromszázadikig követhetjük nyomon a projekt lenyűgöző fejlődését, amely számomra a tanulásom folyamatát is tükrözi. Ma már nem csupán fodrászként veszek részt ebben az izgalmas munkában, hanem művészeti vezetőként is, ami radikálisan megváltoztatta a megközelítésemet és a gondolkodásmódomat. Most már képesnek kell lennem arra, hogy olyan projekteket koordináljak, ahol öt olyan ember dolgozik együtt, akik életükben először találkoznak. Fontos számomra, hogy az együttműködés, a tisztelet és a harmónia megvalósuljon, miközben elkerüljük a túlzásokat és biztosítjuk a gördülékeny munkafolyamatot. A legszebb az egészben, hogy bár számos elismert és híres művésszel dolgozunk együtt, soha senki nem próbálja meg felülmúlni a másikat; mindannyian tudják, hogy a közös cél a legfontosabb, és senki sem akar több lenni annál, amire szükség van.

Milyen kulturális hatásai lehetnek a munkátoknak, szerinted?

Rengeteg fiatal követ minket, néhány fizetős divatiskolában már beszélnek rólunk a tanárok, sőt egy-két helyre már oktatni is hívtak engem a projekttel kapcsolatban.

Hogyan építetted a karriered, váltál az országosan ismert és elismert Koczkává?

A sors terelt ebbe az irányba. Kilencéves koromtól kezdve kosárlabdáztam, sportoló és testneveléstanár akartam lenni, és sokáig nem akartam meglátni a jeleket, amik figyelmeztettek, hogy nem az az utam. Felvételizni akartam a Testnevelési Egyetemre, ahova egy edzőtáborban megélt sikereimnek köszönhetően jelentkezés nélkül bejutottam - volna, ha aznap délután, amikor ezt tudatták velem, nem estem volna egy akkorát, hogy elszakadtak a bokaszalagjaim. Tudtam, hogy vége mindennek, mert bár végigmentem a hathetes rehabilitáción, esélytelenné vált, hogy visszakerüljek a korábbi fizikai szintemre. Mondtam az anyukámnak, hogy következő évben újra próbálkozom a felvételivel, mire közölte, hogy arról szó sem lehet, és beíratott fodrásziskolába. Azt mondta, azért oda, mert a fodrászé a legjobb szakma, hiszen bárhol, bármikor lehet űzni, és mivel az ember haja mindig nő, fodrászokra mindig szükség lesz. Nem tetszett az ötlet, és azt terveztem, hogy kirúgatom magam a suliból, aztán megyek a TE-re. Ám volt ott két oktató, Kovácsné Emi néni és Steinbach Misi bácsi - az aláírásukat magamra is tetováltattam -, akik a bennük égő szakmai alázat és lelkesedés által felébresztették bennem a hivatástudatot.

Közöltem Misi bácsival, hogy Hajas Lacival fogok dolgozni, de ő csak mosolygott, és megkérdezte, hogy ezt hogyan tervezem megvalósítani. Mondtam, hogy odamegyek hozzá és közlöm vele. A sors aztán úgy hozta, hogy pont Hajas Laci volt a vizsgáztató elnök a szakmunkásvizsgámon, ami ugyan nem sikerült túl jól, ő utána mégis odajött hozzám, mondván hogy embereket vesz fel, és megkérdezte, érdekelne-e engem a dolog. Köpni-nyelni nem tudtam. Utólag kiderült, hogy ez Misi bácsi közbenjárásának volt köszönhető. Dolgoztam Lacival, és rengeteget tanultam tőle, mondhatjuk azt, hogy nála tanultam meg a mostani tudásom legjavát, aztán volt egy időszak, amikor házhoz járó fodrászként dolgoztam. Aztán egyszer csak üzenetet kaptam Lakatos Márktól. Megkérdezte, elmegyek-e vele másnap egy műsor forgatására - és az a műsor a Megasztár volt. Akkor álltam a saját lábamra független fodrászként, és közben megismert az ország. A monotonitás elkerülése érdekében azóta is folyamatosan keresem az új kihívásokat, és azóta is azt csinálom, amit szeretek.