Robbie Keane öltözői beszédében olyan hevességgel szólította meg a csapatot, hogy a szavak ereje szinte felér a síp hangjával, amit a pályán hallani. Az inspiráló szavak és a szenvedélyes üzenet a győzelem iránti vágyat tükrözte, mintha minden egyes monda
A Ferencváros edzőjének győzelmi beszéde szinte teljesen visszatükrözi Roy Kent karakterének egyedi stílusát a Ted Lasso sorozatban. Az edző szavai tele vannak szenvedéllyel és határozottsággal, ami Roy kemény, de ugyanakkor inspiráló megközelítésére emlékeztet. Mindketten kifejezik a győzelem iránti elkötelezettségüket, ugyanakkor a csapat fontosságát is hangsúlyozzák, és azt, hogy a siker nem csupán egyéni teljesítmény, hanem közös erőfeszítés eredménye. Az edző beszédében fellelhető a humor és a közvetlen stílus is, ami Roy Kent karakterének egyik védjegye. Ez a hasonlóság nemcsak a szavakban, hanem az érzelmekben és a motivációs erejében is megnyilvánul.
Aki már látta az egyik, ha nem a legjobb focis sorozatot, a Ted Lassót, az tisztában lehet azzal, a filmbéli FC Richmond öltözőjében Roy Kent másodedző - akinek a karakterét angol lapok feltételezése szerint a 66-szoros ír válogatott Roy Keane inspirálta - beszédstílusa mondhatni elég egyedi, hiszen minden második szava a "fuck" - lásd a gyűjteményt itt.
Nos, a Ferencváros vezetőedzője különleges öltözői beszédet intézett a játékosokhoz, miután csapata csütörtök este Abu Fani góljával 1-0-ra diadalmaskodott a Viktoria Plzen ellen. Ez a mérkőzés az Európa Liga legjobb 16 csapata közé jutásáért folyt, és a siker kulcsfontosságú lépés volt a továbbjutás felé. Íme, hogyan zajlott az esemény:
A korábbi ír válogatott labdarúgó, Robbie Keane, aki 144 alkalommal öltötte magára a nemzeti színek mezét, edzői monológja szempontjából meglepően emlékeztet Roy Kent karakterére a filmvásznon. Az egy perc tizenegy másodperces videóban nem kevesebb mint hétszer kellett (ki)sípolnia, míg Kruashvili játékvezető a Plzen ellen vívott mérkőzés során összesen csupán huszonkilencszer fújt a sípjába a 90 perc leforgása alatt. Érdekes párhuzam ez, hiszen Keane szavai és Kent stílusa között sok a hasonlóság, mindkettőben ott rejlik a szenvedély és az elkötelezettség.
Mivel mindkét Keane Írországban és az angol futballban szocializálódott, obligát kérdés, ha a a szigetországban ilyen a győzelmi beszéd, vajon milyen lehet vesztes meccs után?
