Sebestyén József ma ünnepelné 46. születésnapját – testvére szívszorítóan idézi fel az ukrán pribékek által elhunyt öccsét.

Ma ünnepelné 46. születésnapját az a magyar családapa, akit az ukrán kényszersorozás során nyáron halálra vertek. Most a Borsnak megható részleteket mesélt el Sebestyén József testvére arról, milyen ember volt az öccse.

A mai napig nem kapott kiemelt figyelmet az ukrán hatóságok részéről a kérdés, amely a magyar és nemzetközi közvéleményt is foglalkoztatja: mi történt valójában Sebestyén Józseffel. A magyar állampolgársággal is rendelkező férfit egy kávézó előtt rabolták el a kényszertoborzók, akik miután értesültek arról, hogy Sebestyénnek felmentése van a bevonulás alól, brutálisan megverték. Bár a családapát a kegyetlen támadás után elengedték, sajnos nem sokkal később életét vesztette a kórházban.

Sebestyén József nyomot hagyott a világban, amelyet nehéz lesz betölteni.

József ma töltené be a 46. életévét, azonban a családja már csak a sírjánál emlékezhet rá. Nővére, Márta egyedülálló interjút készített lapunk számára, ahol megosztotta a testvérével kapcsolatos emlékeit és érzéseit.

A testvérem, akit mi csak kis Józsikának hívtunk, már a születése pillanatában is különlegessé vált. Beregszászból azonnal Munkácsra szállították, s ott kórházba került sárgasággal. Az orvosok szinte már lemondtak róla, így a születési anyakönyvi kivonatát csak december 26-án állították ki, noha ő már november 10-én megszületett. Isten csodát tett vele, mert a kisfiú rendkívüli akaraterővel küzdött az életért – mesélte Márta. Azt is hozzátette, hogy a sors kegyetlensége, hogy éppen ott, ahol 46 évvel ezelőtt megmentették Munkácson, idén nyáron a TCK toborzói brutálisan bántalmazták és megölték.

- tette hozzá a gyászoló nővér.

Józsika egy igazán különleges kisfiú volt, tele energiával és felfedezőkedvvel. Szeretett játszani és a kertben szaladgálni, ahol mindig új kalandokat keresett. Nagyszülei szenvedélyesen foglalkoztak a virágokkal, és ő lelkesen segített nekik a növények gondozásában. Kicsi kezét hátra téve, boldogan futott utánuk a hosszú, virágokkal teli kertben. A nagyszülők hamar felfigyeltek erre a lelkesedésre, és szeretettel "kis gazdának" kezdték hívni. Márta, aki szívesen emlékezett vissza erre az időszakra, úgy gondolta, hogy József egy igazán jószívű és kedves gyerek volt. Mélyen szerette a természetet: a madarak csicsergését, a hörcsögök játékosságát, a kutyák hűségét. Később a horgászat és a gombászás is a szenvedélyévé vált. A fogott halakat legszívesebben a barátaival és osztálytársaival sütögette meg, közösen élvezve a frissen készült ételek ízét és az együtt töltött időt.