Soha nem volt még ilyen részletes és közeli pillantásunk a Napra, mint most! | National Geographic

A Parker-napszonda lenyűgöző felvételei körülbelül 6,12 millió kilométerre készültek a Nap felszínétől, és ezek a képek újrafogalmazzák a napszél részecskeáramlásának különös mintázatait. A kutatók számára ezek az adatok értékes betekintést nyújtanak a Nap működésébe és annak hatásaira.

A Parker-napszonda 2024 karácsonyán közel 6,12 millió kilométer távolságra haladt el a Naptól, átszelve annak légkörét, a napkorona belsejét. Az újonnan közzétett felvételek értékes betekintést nyújtanak abba, hogyan befolyásolja csillagunk a Naprendszert, és ezzel együtt a Földünket is.

"Azt figyelhetjük meg, nem pusztán modellezéssel, hanem a saját szemeinkkel, hogy hol kezdődnek el a Földre is veszélyes űridőjárási jelenségek" - mondta Nicky Fox napkutató, a NASA tudományos küldetésekért felelős igazgatóhelyettese. "Az új adatok segítségével nagy mértékben pontosítani tudjuk az űridőjárási előrejelzéseinket, amelyekkel az űrhajósaink és a technológiánk biztonságát óvjuk a Földön és az egész Naprendszerben."

Sokan csupán a sarki fények csodálatos látványa miatt fordulnak a naptevékenység tanulmányozásához. Pedig ez a tudományág sokkal mélyebb és összetettebb kérdésekkel foglalkozik. A Napból kiáramló részecskék és sugárzás interakcióba lépnek a Föld mágneses terével, és ezek a kölcsönhatások képezik az űridőjárás alapját, amelynek hatásai messze túlmutatnak a gyönyörű fényjelenségeken.

A modern életünk szerves részét képezi az a fejlett technológia, amely az érzékeny elektronikai eszközök és műholdak révén működik. Ez a rendszer lehetővé teszi a földi, tengeri és légi közlekedés nyomon követését és irányítását, valamint számos mindennapi tevékenységünket segíti. Gondoljunk csak arra, hogy a mezőgazdasági gépek már GPS technológia segítségével végzik precíz munkájukat, vagy hogy a mentőautók a GPS koordináták alapján találják meg a beteget.

Műholdas kommunikáció révén tudunk internetes vásárlásokat bonyolítani, vagy épp dolgozni - és ez csak egy egész apró szelete az egésznek. A sugárzás pedig például arra hat, hogy a repülőgépek utasai és személyzete mekkora sugárterhelésnek vannak kitéve egy-egy út során.

A napkitörések által kibocsátott nagyenergiás részecskék komoly károkat okozhatnak a műholdak és egyes földi eszközök érzékeny rendszereiben, ezért elengedhetetlen, hogy előre tudjuk, mikor és milyen intenzitású részecskeáradat várható. Amennyiben egy jelentős napkitörés eléri a Földet, a megfelelően lekapcsolt műszerek védve maradhatnak, míg a folyamatos üzemmódban működők nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Ez a helyzet a Naprendszer távolabbi területein működő űrszondákra is vonatkozik, ahol szintén fontos a részecskék előrejelzése.

Épp emiatt több olyan űrszonda és műhold dolgozik ma már, amelynek fő feladata a naptevékenység vizsgálata és mérése. Vannak űrszondáink kissé közelebb a Naphoz (az L1-es nyugalmi pontban), amelyek előzetes figyelmeztetést adnak, amikor rajtuk áthalad egy napkitörés anyaga, ilyenkor még van egy csepp időnk kikapcsolni a kikapcsolandó műszereinket.

A Parker-napszonda a karácsonyi átrepülése során számos műszerével gyűjtött adatokat. A nagylátószögű képalkotó WISPR felvételein a napkorona, és a belőle kilépő napszél (ezek folyamatosan áramló töltött részecskék) viselkedése szerepel. Látható az egymást követő koronakidobódások (CME) interakciója, és látható a részecskék segítségével a Nap mágneses terének irányváltása is.

A koronakidobódások ütközése különösen fontos esemény, mivel ilyenkor felerősíthetik egymást ezek, illetve irányt is válthatnak. (Azt mi is tapasztaltuk, hogy amikor néhány egymást rövid idővel követő koronakidobódás összeütközött, látványos sarki fényt figyelhettünk meg hazánkból is.) Az efféle ütközés miatt veszélyesebbé válhat egy CME, így igen fontos megérteni, mi is zajlik voltaképpen.

A Parker-napszonda névadója, Eugene Parker, volt az, aki először leírta a napszelet, és ez a szonda most olyan részletességgel vizsgálja ezt a jelenséget, mint soha korábban. Amikor a napszél eléri a Földet, viszonylag egyenletes áramlás jellemzi, azonban a Nap közelségében a helyzet egészen más: itt zűrzavaros, változatos struktúrák, csomópontok és kanyargós mágneses mezők uralják a teret. A Parker-napszonda méréseivel és felvételeivel feltárja ezeket a bonyolult jelenségeket, így új fényt vetve a naptevékenység természetére.

Az új mérések ennek részleteit árulták el, és ugyan még mindig nem világos, hogy például miként tudja elhagyni a Napot a napszél lassabb összetevője, számos kérdésre segít válaszolni a szonda. Kiderült, hogy a lassú típusú napszélnek két formája létezik, és a Parker-napszonda adataiból ezek eltérő eredetére is fény derült.

A Parker-napszonda legközelebb 2025. szeptember 15-én fog elérni a Naphoz, és ezen a közelítési eseményen új, izgalmas adatokat gyűjt, amelyek tovább gazdagítják a napfizikai ismereteinket.