Soha nem tapasztaltuk még azt, hogy az emberiség ennyire közel kerüljön a Naphoz, mint ahogyan azt most megéljük.
A NASA Parker Solar Probe szondája december 24-én megkezdte a Nap eddigi legintenzívebb közelítését, elérve a csillagunk felszínéhez mindössze 6,1 millió kilométeres távolságot - tudatta az űrügynökség.
A csütörtökön nyilvánosságra hozott képek a Napról eddig soha nem látott közelségből mutatják be csillagunkat. Ezeken a felvételeken a Nap koronájának és a napszél jellegzetességei egyaránt megfigyelhetők. A napszél egy folyamatosan áramló, elektromosan töltött részecskékből álló sugárzás, amely a Napból ered, és lenyűgöző sebességgel, óránként körülbelül 1,5-2,5 millió kilométeres tempóban halad át a Naprendszeren.
A Parker Solar Probe, amely nem nagyobb egy kisautónál, 2018-ban kezdte meg felfedezőútját, és 2021-ben büszkén viselte az első űrszonda címét, amely behatolt a Nap légkörébe. Ezt követően többször is visszatért, folyamatosan közelebb kerülve a csillagunk titkaihoz.
"A Parker Solar Probe újra elrepített minket a legközelebbi csillagunk lenyűgöző és mozgalmas légkörébe" - nyilatkozta Nicky Fox, a NASA kutatója a legfrissebb közelítés kapcsán. "Mostantól nem csupán modellek alapján, hanem a saját szemünkkel is láthatjuk, honnan erednek a Földet fenyegető veszélyes űridőjárási jelenségek. Az újonnan megszerzett adatok lehetőséget adnak arra, hogy drámaian javítsuk az űridőjárás előrejelzéseit, ezzel védve űrhajósainkat és technológiánkat nemcsak a Földön, hanem az egész Naprendszerben is" - tette hozzá a szakember.
A képeket a szonda cipősdoboz méretű, egyetlen képalkotó felszerelésével, a Wide-Field Imager for Parker Solar Probe (WISPR) eszközzel készítették.
Az új képek a koronán és a napszélen kívül a helioszférikus áramlepelt (HCS) is ábrázolják, azt a határt, ahol a Nap mágneses mezejének polaritása északról délre változik. A WISPR emellett az űridőjárás egyik fő mozgatórugójáról, a többszörös koronakidobódások (CME) ütközéséről is elkészítette az első nagy felbontású képeket.
"Az itt látható képeken jól megfigyelhető, hogy a koronális tömegek (CME-k) lényegében egymásra rétegződnek" - magyarázta Angelos Vourlidas, a Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának kutatója, aki részt vett az űrszonda tervezésében, építésében és üzemeltetésében. Hozzátette, hogy ezek a felvételek kulcsfontosságúak lehetnek annak megértésében, miként egyesülnek a CME-k, ami jelentős információt nyújthat az űridőjárás megfigyelése szempontjából.
