Sötét felhők gyülekeznek az olaj- és gázipar jövője felett? - Dehogyis! Csak éppen viharos vizeken kell ügyesen kormányoznia a szereplőknek.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az olaj- és gázipar olyan viharos vizeken hajózik, amelyeket a legfrissebb, világ- és hazai sajtóban megjelent címek jól tükröznek az elmúlt hónapok során:

Az Oil & Gas 360 elemzése szerint

Az utóbbi években tapasztalt kiugró nyereségek ideje lejárt, és most az iparág nagyágyúi a legrosszabb negyedéves teljesítményükre készülhetnek az elmúlt három évben.

A nyersolaj és földgáz árának csökkenése, a kereskedelem visszaesése, valamint az LNG üzletág gyengélkedése mind-mind hozzájárulnak a profitabilitás-csökkenéshez.

Az új Trump-adminisztráció irányvonalának változása, valamint az Európai Unió ipari fejlődésének stagnálása következtében az ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) szempontokkal kapcsolatos nyomás fokozatosan csökken. A figyelem mostantól a vállalatok alapvető üzleti tevékenységeire és a részvényesi érték maximalizálására összpontosul. Ez azt jelenti, hogy az olajipari vállalatok kevesebb pénzt költhetnek a környezetvédelmi intézkedésekre, a társadalmi felelősségvállalásra és a vállalatirányítás fejlesztésére, mivel a prioritások átalakulnak.

A profitmarzsok szűkülése már eddig is komoly fejtörést okozott az olajipari vállalatok számára.

A rövid távú profitmaximalizálás és a hosszú távú fenntarthatóság közötti egyensúly megteremtése kihívást jelent a modern vállalatok számára. Ahhoz, hogy ezt a két ellentmondásos célt összeegyeztessük, a cégeknek stratégiákat kell kidolgozniuk, amelyek figyelembe veszik a pénzügyi teljesítményt, ugyanakkor a környezeti és társadalmi felelősséget is. Első lépésként a vállalatoknak hosszú távú víziót kell kialakítaniuk, amely összhangban van a fenntarthatósági céljaikkal. Ez magában foglalja a fenntartható üzleti modellek bevezetését, amelyek nemcsak a profitra, hanem a társadalmi és környezeti hatásokra is fókuszálnak. Például, a megújuló energiaforrásokra való átállás kezdetben magasabb költségekkel járhat, de idővel csökkentheti a működési költségeket és javíthatja a vállalat imázsát. Másodsorban a vállalatoknak adatvezérelt döntéshozatali folyamatokat kell alkalmazniuk. A megfelelő adatok elemzése segítheti a vezetőket abban, hogy megértsék, mely rövid távú döntések hozhatnak hosszú távú előnyöket. Az innováció ösztönzése is fontos, hiszen az új technológiák és megoldások gyakran jelentős költségmegtakarítást és fenntarthatóbb működést eredményeznek. Végül, a vállalatoknak érdemes bevonni a munkavállalókat és a helyi közösségeket a fenntarthatósági céljaik megvalósításába. A munkavállalók elköteleződése és a közösségi támogatás hozzájárulhat a vállalat sikeréhez, hiszen a társadalmi felelősségvállalás nemcsak etikai, hanem gazdasági szempontból is előnyös lehet. Ezeknek a lépéseknek a segítségével a cégek képesek lehetnek egyensúlyba hozni a rövid távú profitmaximalizálást és a hosszú távú fenntarthatósági célokat, így biztosítva a jövőbeni növekedésüket és sikerüket.

Az olajvállalatok manapság egyre inkább kettős stratégiát alkalmaznak. Egyrészt, a "fúrjunk, baby, fúrjunk" új mottója alapján igyekeznek növelni a kitermelést, hogy a csökkenő árak ellenére is megőrizzék bevételeiket. Másrészt azonban évek óta felhalmozódott adósságként folytatniuk kell a részvényesek felé való értékteremtést, ami azt jelenti, hogy osztalékot kell kifizetniük.

Ha tartósan elmaradna az osztalék, akkor az a friss tőke elmaradását is jelentené. Így tehát csak azt a pénzt lehet "elfúrni", amit előzőleg megtermeltek, és csak akkor, ha az adósságokat törlesztették.

Ebben az ellentmondásban a technológiai innovációk is segíthetnek az olaj- és gáziparnak a jövőben.

A mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és az automatizálás javíthatják a kitermelés hatékonyságát és csökkenthetik a költségeket. Az adatok is ezt támasztják alá: az Egyesült Államokban 2023-ban kevesebb fúrótoronnyal több olajat termeltek, mint 2019-ben, és a trend folytatódik. Ez a hatékonyságnövekedés globális trend, ami segíthet az olaj- és gáziparnak versenyképesnek maradni.

A Baker Hughes statisztikái alapján az Egyesült Államokban 2019-ben az aktív fúrótornyok száma átlagosan 788-ra rúgott. Azonban 2024-re ez a szám jelentős csökkenést mutatott, mindössze 540 fúrótornyot számlálva. Ezzel szemben az EIA adatai azt mutatják, hogy az olajtermelés 2019-ben napi 12,3 millió hordó körüli szinten mozgott, míg 2024-re ez a mennyiség 13 millió hordóra nőtt. A földgáztermelés szintén emelkedett: 2019-ben napi 92,2 milliárd köbláb, 2024-re pedig már 101,7 milliárd köbláb/nap volt.

A némileg tagoltabb globális földgáz piacot is több satú szorítja. Az utóbbi hetek, hónapok zaklatott mozgásait kisimítva, megszabadítva a piaci spekuláló zajától (nem szitokszó, a mai kereskedelem fontos része, ami kifejlesztette és megfizehetővé teszi a fogyasztó számára a biztonságot és a jövő-tervezést ötvöző termékeket!), és visszatérve a kereslet-kínálat-szállítás biztosította fundamentális árakhoz, azt látjuk, hogy a 2021-ben politikai spekulációs nyomásra elszállt árak után

egy nem túlstimulált piac folyamatosan törekszik egy, a 2019 és a 2022-es árszintek közötti egyensúlyhoz.

Jelenleg nem érdemes részletesebben foglalkozni azzal, hogy ez az egyensúly pontosan a 20, 30 vagy akár a 40 euró/megawattóra körüli szinten fog-e kialakulni. Mint ahogyan korábbi írásomban is hangsúlyoztam, az elmúlt néhány évben, csupán 4-5 év leforgása alatt, drámai átalakulás zajlott le az EU gázpiacán, amely túlzás nélkül újradefiniálta a helyzetet.

A korábbi 30+%-os súlyú orosz csővezetéki szállítások esése, a belső EU gázhálózat fizikai és szabályozási összekapcsolása, az LNG belépési pontok telepítése ennek az áthangszerelt hálózatnak a táplálására külön-külön megérdemelne egy mélyebb elemzést. Még nem rendelkezünk elegendő adattal a rendszer tisztán üzleti, politikai rángatásoktól mentes viselkedéséről, de azt már látjuk, hogy a rendszer fizikailag és szabályozási szempontból képes kezelni az igényeket.

Az LNG-piac sajátos kettősséget hordoz magában: miközben az árverseny folyamatosan lefelé nyomja az árakat, a növekvő kereslet Ázsiában éppen ellenkezőleg, támogatást nyújthat az árak stabilizálásához. A már megvalósított és folyamatban lévő beruházások védelme érdekében, valamint az ellátásbiztonság megőrzése érdekében elengedhetetlen egy bizonyos minimális árszint fenntartása.

Bár számos kihívás árnyékolja be a jövőt, az olaj- és gázipar kilátásai mégsem tűnnek reménytelennek.

A kereslet továbbra is kiemelkedő jelentőséggel bír, miközben a technológiai innovációk lehetőséget adnak arra, hogy a kitermelési folyamatok hatékonyabbá és fenntarthatóbbá váljanak. Ezen kívül az ESG-szemlélet és a megújuló energiaforrások iránti növekvő érdeklődés új távlatokat nyit meg a két ágazat számára, számos izgalmas lehetőséget teremtve a fejlődéshez.

A jövő energiarendszere a különféle energiaforrások és technológiai megoldások harmonikus egyesítésére fog épülni. Bár a jövőbeli üzemanyag-használat esetleg átalakulhat (de nem azonnal), az olaj és földgáz továbbra is kulcsszerepet fognak betölteni a petrolkémiai és energetikai igények kielégítésében. Hazánkban azonban feszültségek alakulhatnak ki a gáz- és olajkitermelési szektorban, ami új kihívásokat hozhat a piacon.

A hazai szénhidrogén-kitermelés növekedése egy igencsak ellentmondásos jelenség a piacon.

Az Energiaügyi Minisztérium legfrissebb tájékoztatása szerint Magyarország kőolaj-kitermelése tavaly húszéves rekordot döntött, miközben a gázkitermelés is jelentős emelkedést mutatott. E növekedés egyaránt hozzájárul az ország energiafüggetlenségének megerősítéséhez és a gazdaság jelenlegi struktúrájában tapasztalható fejlődéshez. Ugyanakkor ez a tendencia ellentmond a hosszú távú fenntarthatóság érdekében tett erőfeszítéseknek, valamint a klímavédelmi céloknak, amelyek a környezeti egyensúly megőrzését szolgálják.

Ezen kívül a megnövekedett kitermelési szint fenntartása is kérdéses, mivel ehhez stabil árakra lenne szükség, amelyek a jelenlegi piaci körülmények között hosszú távon nem biztosíthatók.

Nem azért nem kutattuk / termeltük ki a földgázt, vagy olajat, mert nem volt ott...

Az új világ kihívásai előtt álló energetikai szereplőknek sürgősen meg kell találniuk a helyüket a változó piacon. A megújuló energiaforrásokba való befektetés mellett elengedhetetlen, hogy aktívan részt vegyenek az energiaátmenet hagyományos elemeinek formálásában. Ehhez elengedhetetlen egy jól kidolgozott energiapolitika és stratégia, amelyet minden érdekelt fél közösen alakít ki. Ennek a folyamatnak része lehet a fosszilis energiahordozók hatékony termelésének, kereskedelmének és felhasználásának támogatása, a megtakarítást célzó intézkedések prioritásként való kezelés, valamint az áramszállító és elosztó hálózatok folyamatos fejlesztése. Csak így biztosíthatjuk a fenntartható és stabil energetikai jövőt.