Szabad-e locsolni Schönbrunnban? | ma7.sk A Schönbrunni kastély és környezete nem csupán az osztrák főváros egyik legszebb látnivalója, hanem a helyi szabályozások szerint különleges figyelmet érdemel. A locsolás, mint tevékenység, sokakat foglalkoztat,
Bő négy hónappal ezelőtti írásomban már értekeztem a Habsburgok nyári rezidenciájának miliőjéről. Az adventi időszakon már régen túl vagyunk. Most váltsuk fel egy másik etappal, avagy a húsvéti időszakra készülvén látogattunk el ismét a Bécs szélén székelő impozáns barokkos látványvilágba. A pompás tavaszi idő garantálta az odautazó számára a programok tömkelegét. Mi sem bíztunk semmit sem a véletlenre, belevetettük magunkat a hömpölygő tömegbe.
A tömeg valóban lenyűgöző volt, a parkolóhelyek viszont kifejezetten ritkák. Amikor megpillantottuk a hosszú sort a kastélykomplexum hivatalos parkolójánál, párom gyorsan úgy döntött, jobban járunk, ha keresünk egy alternatív helyet. Ügyes manőverezéssel pár percen belül már egy nyugodtabb mellékutcában parkoltuk le az autónkat. A család egyik része azonnal nekivágott az Állatparknak, és szinte egész napot ott töltöttek. Én és párom, valamint a család legkisebb, de annál energikusabb tagja a kastélypark gyönyörű területén maradtunk, ahol felfedezhettük a környék szépségeit.
Igyekeztünk napunk első felét egyfajta gyermeki lelkesedéssel tölteni, hiszen belépőt váltottunk a kastély varázslatos Gyerekmúzeumába. Előtte azonban felfedeztük az épület középső részét, ahol világossá vált, hogy a Habsburgoknak bőségesen volt érzékük a szépséghez. Nem meglepő, hiszen abban az időben fél Európa az ő birodalmuk része volt, így a pénz is bőségesen áramlott. A virtuális tárlat keretében 3D animációk és színészek által életre keltett jelenetek sokszínű világába merültünk el, melyek meséltek a kastély felépítéséről és a Habsburgok izgalmas történelméről.
Ezután a film kiadósan ábrázolja a két sugárzó személyiség, I. Ferenc József császárt és Sisi császárné életét. A Gyerekmúzeum még engem is meglepett, annyira jól és interaktívan volt megcsinálva. Még tizennyolcadik századi gúnyát is húztam, parókával a fejemre. Ebben a részben a császári gyermekek mindennapjaiba kukkantottunk be. Megtudtuk hogyan öltözködtek akkoriban, miképpen terítették meg a császári asztalt vagy éppen milyen viszonyt ápoltak a higiéniával.
A kinti programban ismét a körhinta vitte el a főszerepet. Harcias anyukák most elmaradtak, így a család legkisebbje felülhetett tigrisére. Kialakításra került szalmalabirintus is, ahol a gyerekzsivaj volt az úr. Mint a zizegő méhkas, ahonnan a gyereket nehezen csalogatod ki. Én azért még bedobtam ötletnek, sétáljunk még el a hűs fák ölelésében a Pálmaházhoz, mivel mellette van egy Japán-kert szerűség. Hát én azért komolyabbra számítottam, de legalább az embertömeg itt már szellősebbnek nézett ki.
A Schönbrunni kastélypark valóban lenyűgöző méreteivel és szépségével. Ha bécsi lakos lennék, biztosan rendszeres vendége lennék ennek a varázslatos helynek. Ezúttal elmaradt a Gloriette-hez vezető séta, de meglepő módon nem éreztük ezt hiányzó élménynek. A színes, mozgó figurák között jó néhány száz ember élvezte a napot, míg mi visszatértünk a bódékhoz, hogy letelepedjünk az egyik műfűvel borított, improvizált teraszon. Én a soromra várva izgatottan gondoltam a finom rosé boromra, majd lehuppantam, hogy szürcsölgetve csodálhassam a Schönbrunn impozáns formáit.
Öt órát töltöttem Bécs szívében, Most már hazaindulok, ez a végső kéremen. Miközben e sorokat olvasod, kedves barát, A húsvéti hétvége már mindent átitat. Íme, egy locsolós versike, szívből jövő: Húsvét reggel, nyílik a rét, Locsolni jöttem, friss a levét. Színes tojás, illatos virág, Örömöt csepegtetek, nem marad más ám. Kislányok, figyeljetek, jöhet a víz, Egy kis locsolás, és máris szép az íz! Húsvét ünnepe, boldogságot hoz, Kellemes örömöt mindenkinek adoz!
