Szabadság iránti vágy és a halál titkos ölelése: Sisi időtlen öröksége | Demokrata
Az "Elisabeth" című musical, melynek zenéjét és hangszerelését Lévay Szilveszter készítette, míg a szövegkönyvet és a dalszövegeket Michael Kunze írta, Erzsébet császárné életét tárja elénk. A történet a XIX. század közepén veszi kezdetét és végigkíséri Erzsébet sorsát egészen 1898-ig, a tragikus végkifejletig. A fiatal bajor hercegnő, Sisi, Ferenc József, Ausztria császára által elnyert szerelembe esik, de a bécsi udvar merev hagyományai és különösen zsarnoki anyósa elvárásai alatt egyre inkább elmagányosodik. A musical premierje 1992-ben zajlott Bécsben, majd 1996-ban Magyarországra is eljutott. Azóta számos színházban, mint például a Budapesti Operettszínház, a Kecskeméti Katona József Színház, a Győri Nemzeti Színház és a Miskolci Nemzeti Színház, sikerrel mutatták be, országos népszerűségnek örvendve.
Erzsébet császárné népszerűsége a mai napig töretlen, nem csupán a német nyelvterületen, hanem Magyarországon is. E különleges vonzalomhoz hozzájárult a császárné legendás magyarországi szimpátiája, valamint az ötvenes évek közepén, Romy Schneider főszereplésével készült, idealizált Sisi-történet, amely szintén mély nyomot hagyott a köztudatban. A musical némiképp hűen követi a film narratíváját, jól ismert motívumai – például Zsófia kegyetlen hatalma, aki minden lépést megfigyel, kifogásokat keres Sisi viselkedésére, és elidegeníti tőle gyermekeit, míg Rudolfot katonás nevelésben részesíti – itt is megjelennek. Ugyanakkor a musical nem csupán egy romantikus lányregény, tele mindent elsöprő szerelemmel és a Habsburg udvar csillogó, rózsaszín világával. Sokkal mélyebbre ás, komplex emberi drámákat tár fel, a középpontjában pedig Erzsébet császárné nehezen alkalmazkodó, szabad szellemű lelki világának ábrázolása áll. Szente Vajk rendező talán éppen ezért döntött úgy, hogy kettéosztja a címszerepet: a fiatal Sisit Kovács Gyopár alakítja, míg a már a nőiessége teljében lévő, sötét ruhába bújtatott, szenvedéseit kezdetben lázadozva, majd beletörődve elszenvedő Erzsébet szerepét Vágó Bernadett formálja meg. Ez a megoldás kifejezetten jól működik: Kovács Gyopár szertelen, fiatal lányként hitelesen hozza Sisi örömteli, játékos oldalát, míg Vágó Bernadett elmélyült szerepformálása révén megjeleníti a császárné drámai, sokszor depresszív vívódásait, és méltó énekesi teljesítménye is emeli a produkció színvonalát. Kiemelkedő ellentéte őt Zsófia nagyhercegnő, akit Szinetár Dóra alakít, és aki mint egy igazi jégkirálynő uralkodik környezetén. Zsófia a birodalom ügyeit a háttérből irányítja, és halálos ágyán is csak egy pillanatra mutatkozik meg esendősége, mintha a végső döntés is kizárólag az ő kezében lenne.
A darab Luigi Lucheni (Ember Márk), Sisi anarchista eszméket tápláló gyilkosa sírjánál veszi kezdetét: a temető bölcs sírásója (Trokán Péter) – ahogy Hamlet óta tudjuk, a sírásók hajlamosak mély filozófiai kérdésekbe merülni az élet és halál határvonalán – faggatja az öngyilkos merénylő szellemét, hogy végre felfedje, miért is ölte meg a császárnét. Lucheni furcsa, mégis figyelemre méltó választ ad: Sisi maga vágyott a halálra, ő csupán segített beteljesíteni ezt a vágyát. Ezzel kezdődik az emlékezés, ahol Lucheni végigkíséri a közönséget a történet folyamán, narrálva a cselekmény eseményeit. Üdítő látvány Ember Márk, aki nem a megszokott szívtipró szerepében tündököl, hanem mint táncos-komikus, megcsillantva humoros oldalát is. A cselekmény középpontjában a Halál iránti vágy – és egy kicsit a hétköznapok elől való menekülés – áll, ami Sisit a végzete felé vonzza. Veréb Tamás Halálalakja egyszerre testesíti meg a természetfeletti erőt és az örök álmot, aki csókjával vezeti át áldozatait a túlvilágra, miközben vágyakozó férfi is: alakítása komplex és érzékeny, kitűnően megjelenítve a karakter mélységeit. Puskás Péter Ferenc Józsefje gyengekezű, bizonytalan uralkodó, aki képtelen kiállni anyjával szemben szerelméért, és a karakteres Erzsébet mellett is nehezen tud érvényesülni. Talán éppen azért, mert nem érti igazán Sisi lázadó szellemét, így a feszültség és a konfliktus folyamatosan jelen van közöttük, tovább mélyítve a történet drámaiságát.
A tánckarra most sem lehet panasz, hatalmas energiával dolgoznak a táncosok, szinte végig a színpadon vannak, pontosak, lendületesek, és ez a közel háromórás előadás esetén igencsak megsüvegelendő teljesítmény. Egyszóval minden együtt áll a nívós előadáshoz, és még erre is sikerül rátenni egy lapáttal: a rendezés bővelkedik a jobbnál-jobb ötletekben, ilyen például, mikor az esküvői jelenetben Erzsébet csipkefátyla, mint egy hatalmas, mindent elborító lepel vonja be a nézőteret, a közönség pedig boldogan adja-emeli tovább feje fölött a gigantikus textíliát. Talán így gördül majd tovább ez a történet is, és megéri, hogy ez a szereposztás akár a századik előadást is ünnepelhesse az Erkelben. Mi mindenesetre nagyon drukkolunk nekik.
