Szakrális melódiák egyedi hangszerelésben
Szerdán este a Nagytemplomban különleges élményben volt része a közönségnek Szokolay Dongó Balázs Fohász című előadásának keretében. A Kodály Művészeti Fesztivál keretein belül megrendezett eseményen a népzene és a népzenei ihletésű improvizatív zene fúziója dominált, bemutatva a sokszínű előadó művészetét. A hallgatóság élvezhette a magyar népénekek és a középkori egyházi melódiák szívhez szóló feldolgozásait is, amelyeket az előadó sajátos stílusával és kifejező játékával tett még varázslatosabbá.
Kecskemét legnagyobb komolyzenei nyári rendezvénye, a Hírös Agóra által szervezett Kodály Művészeti Fesztivál szerda este egy különleges koncerttel lepte meg a zeneszeretőket. A Nagytemplomban Szokolay Dongó Balázs és muzsikus barátai léptek fel. Az est első perceiben a programsorozat zenei házigazdája, Gulyás Dénes előbb köszöntötte a megjelenteket, majd ünnepi gondolatokkal vezette föl a muzsikusok közös produkcióját: "A mai estének már a címe is - Fohász - főhajtásra, kezünk imára kulcsolására késztet. A műsort olvasva mintha a művészek beszélgetnének a fönn valóval. Biztos, hogy az ilyen beszélgetés békét teremt. Márai Sándor nálam sokkal érzékletesebben írja le mindezt: "Istent soha nem tudtam elképzelni, valószínűleg, mert nem emberi és földi, hanem isteni. [...] Az én Istenemnek nincs szakálla, sem pepluma. Minden dolgok mögött van, mint Erő és Értelem. Isten számomra a Szándék, mely áthatja a világot. Ez a Szándék tudatos. Ezért tudok beszélni vele, hamis elképzelések nélkül, ahogyan a parányi értelem beszél a végső, a nagybetűs Értelemmel.""
Ezt követően a népi fúvós hangszereken játszó Szokolay Dongó Balázs, valamint Bodrogi Éva énekesnő, Fejérvári János a brácsa mestere és Horváth Márton Levente orgonista bűvölték el a közönséget. A koncert során szinte minden darab az ismert zenész-népzenész repertoárjából csendült fel, amelyek az egyházi év különböző időszakaihoz kapcsolódtak. A zenei élmény során latin énekek, népdalok, liturgikus dallamok és himnuszok egyaránt felcsendültek, színesítve a programot és megidézve a hagyományok gazdagságát.
A régi világi dallamok és a népzene szoros kapcsolatára koncentrált Szokolay Dongó Balázs, ezt a lényegi egymásra utaltságot vette figyelembe a dalok komponálása során, erre fókuszáltak a művészek is a régi és az új zenei anyagok megszólaltatásakor. A közös muzsikálásukat hallgatók pedig újra átélhették az egyházi kultúra időtlenségét és az orgona univerzalitását, ahogyan minden stílust és hangzáseszményt képes magába olvasztani.
