Száz esztendeje látta meg a napvilágot Bandi Árpád.
Bandi Árpád Magyarsároson látta meg a napvilágot, egy kilencgyerekes család hetedik gyermekeként. Korán elvesztette ezermester édesapját, de tőle örökölte a munka iránti elkötelezettséget és tiszteletet. Iskolai tanulmányait, amelyeket szülőfalujában és Székelykeresztúron folytatott, anyagi nehézségek miatt többször meg kellett szakítania, de végül 1946-ban sikeresen befejezte a marosvásárhelyi tanítóképzőt. Az akkori rendszer korlátai sem szegték kedvét, amikor a családja kulák státusza miatt nem engedték, hogy egyetemre jelentkezzen. Tanári pályafutását kezdte, majd 1962-ben matematika-fizika szakon képesítést szerzett a kolozsvári pedagógiai főiskolán. Számos intézményben tanított, szakköröket alakított, énekkart indított, és tanítványait versenyekre készítette fel. 1983-ban és 1984-ben diákjai képviselték Maros megyét az országos matematikai olimpián, ami kiemelkedő eredménynek számított. 1987-ben Gyulakután vonult nyugdíjba, de az ezt követő 35 évben sem tétlenkedett. Nyugdíjas évei alatt is folytatta a tanítást, aktívan szervezett programokat, és cikkeket publikált a Matematikai Lapokban (majd annak utódjában, a Matlapban). Emellett sikerült támogatást szereznie különféle informatikai cégektől, hogy elismerje a feladatmegoldó diákok teljesítményét.
Mindezeket figyelembe véve elhatározta, hogy mindent megtesz Bolyai János, hírneves matematikusunk emlékének megőrzéséért. Előadásokat szervezett különböző iskolákban, sőt, Domáldra is ellátogatott, ahol a matematikát oktató igazgatóval egyeztetett, hogy román nyelven tartson előadást a fiatal diákoknak Bolyai János életéről és munkásságáról. Célja az volt, hogy a gyerekek megismerjék azt a különleges értéket, amelyet az 1970-es években Weszely Tibor kezdeményezésére a domáldi dombon felállított kopjafa képvisel. Ezt a kopjafát ő maga kerítette körbe és alakította ki, emléket állítva Bolyai János édesanyjának, és ezzel hangsúlyozva, hogy Csatófalva, amely mára magába olvasztotta az egykori Domáldot, milyen fontos szerepet játszik e történelmi örökség megőrzésében.
2010-ben Bolyai János eredeti sírhelyét, amely 34 éven át jelöletlenül állt a marosvásárhelyi református temetőben, kopjafával jelölték meg. Ezt követően 17 évig egy síremlék is állt ott, de az átkerült Bolyai Farkas sírja mellé János újratemetésekor, 1911-ben. Az eredeti sírhely egészen 2010 januárjáig nem kapott megfelelő megjelölést. Ezt követően Bolyai Farkas anyai ágának további tíz kopjafát állíttatott. Öt kopjafa a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem koronkai campusán található egy kis Bolyai-parkban, ahol a középen elhelyezkedő Bolyai János szobor körül helyezkednek el. 2016-ban két kopjafát állítottak Magyarsülyében, majd 2017-ben a háromszéki Páva iskolájának udvarára is került kettő. 2019-ben pedig a melegföldvári református templom kertjében kapott helyet egy újabb kopjafa. Tervezték még két további kopjafa felállítását Dicsőszentmártonba és Algyógyra, de Bandi Árpád halála után sajnos nem sikerült információt szerezni a sorsukról.
A kopjafák gazdag kulturális örökséget képviselnek, amelyet Bandi Árpád részletesen bemutatott egy konferencián tartott előadásában. Az előadás címe „Bolyai-emlékhelyeim, 13 kopjafa” volt, amely a XIII. Tudomány- és Technikatörténeti Online Konferencián hangzott el 2021-ben. Az előadás során Bandi Árpád nemcsak a kopjafák esztétikai és történelmi jelentőségét emelte ki, hanem a mögöttük rejlő szimbolikát és a helyi közösségek identitásformáló szerepét is. A kopjafák, mint népi művészeti alkotások, a magyar hagyományok szerves részét képezik, és gyakran emlékeztetnek fontos személyekre vagy eseményekre. Bandi Árpád bemutatta, hogyan formálódott a kopjafa mint emlékjel a különböző régiókban, és milyen változásokon ment keresztül az idő múlásával. Az előadás során a hallgatók betekintést nyerhettek a kopjafák faragási technikáiba, a választott motívumok jelentésébe, valamint a közösségi szokásokba, amelyek köré ezek az emlékhelyek épültek. A konferencián elhangzottak segítettek megérteni, hogy a kopjafák nem csupán emlékek, hanem a helyi kultúra és történelem élő tanúi, amelyek összekötik a múltat a jelennel, és egyúttal identitásunk fontos bástyáiként is szolgálnak.
Árpi bácsi szép emlékét úgy tudjuk megőrizni, ha nemcsak évfordulókon gondolunk rá, hanem bármikor; amikor tehetjük, ellátogatunk a Bolyai-emlékhelyekre, megmutatjuk tanítványainknak, gyermekeinknek, unokáinknak az általa emlékül állított kopjafákat. És ha lehet, kövessük példáját munkában és kitartásban egyaránt!
