Teljes összeomlás vagy halvány reménysugár?

Nem tudom, hogy számítanak-e még egyáltalán a tények, számít-e a valóság vagy számítanak-e az érvek a hétvégi államfőválasztás második fordulójára nézve. Merthát ugye azt halljuk, hogy szegény Călin Georgescut minden frontról támadják. És persze, ha a sajtó támadja, csak jó ember lehet. És mindezt nem követi semmilyen megkérdőjelezés.

Beszélhet bátran arról, hogy a kisebbségek - ideértve a magyarokat is - legyenek csupán hálásak a "földért és a vízért", amit az ország biztosít számukra, és ne merjenek jogokat követelni. Szóba hozhatja békepártiságát, amely révén vissza kívánja állítani a kötelező sorkatonai szolgálatot, hirdetheti a zéró lejes kampányköltségét, vagy akár tagadhatja is, hogy az ember járt a Holdon, mintha ezzel népszerűséget nyerne. Azonban Elena Lasconi, aki sokak számára a butaság megtestesítője - noha ő sosem kérdőjelezte meg a Holdra szállást -, felkészületlenségével és női mivoltával sokakban ellenérzést vált ki. Ahogy Gigi Becali is megjegyezte, még bort is iszik. Közben a szélsőségesek, mint például a futballmeccseken magyargyalázó ultrák és neolegionáriusok, Călin Geoergescut szeretnék hatalomra juttatni. Mindez csupán véletlenség? Az Úzvölgyében garázdálkodó szélsőségeseket is kritizálta a sajtó, de ezek szerint ők biztosan jó emberek.

Amennyiben a TikTok által befolyásolt államfőválasztás első körének kimenetele a hazai oktatás kudarca, úgy a második kör igazi határvonalat jelent a teljes összeomlás és a halvány reménysugár között. A második fordulóban már csak két jelölt van, és most mindkettőt ismerjük. Meredeken ellentétes irányt kínálnak, a kérdés az, hogy maradt-e még forradalmi tűz az egykoron szabadságra kiéhezett, nyitott szellemiségű országban, vagy csomagolhatunk és mehetünk világgá.