Dél-Korea egy igazán különös hely, ahol a pornográf tartalmak teljesen tiltottak, és a dohányosokat szinte észrevétlenül próbálják eltüntetni a társadalomból. Az országban számos szokatlan szabály és hagyomány él, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz a sajáto

Már több mint hetven éve, hogy Észak- és Dél-Korea két külön országot alkot. Habár Phenjan évek óta fenyegetésekkel és rakétakísérletekkel borzolja a fejlettebb ország lakosságának idegeit, a déli polgárok jelentős része a mai napig úgy gondolja, egyszer még egyesíteni kell a nagy Koreát. Azonban közel sem ez az egyetlen meglepő tény, amit Dél-Koreáról tanultam: bujkáló dohányosoktól a cenzúrázott internetig hét érdekességet gyűjtöttem össze.

Április elején egy teljes hetet töltöttem el a világ egyik legfejlettebb országában, Dél-Koreában. A koreai újságírószövetség (JAK - Journalists Association of Korea) által szervezett World Journalists Conference 2025 elnevezésű esemény során az 51,5 milliós lakosságú nemzet több nagyvárosát is megcsodálhattam, így többek közt Szöult, Szuvont, Anszongot és Csedzsu-szigetet is. A hazánknál alig pár ezer négyzetkilométerrel nagyobb ázsiai ország számos olyan meglepetéssel szolgált, ami egy európai ember számára igen furcsán hathat.

Amikor megérkeztem az országba, azonnal feltűnt, hogy a Google Térkép nem igazán működik megbízhatóan: a gyalogos útvonaltervezés szinte lehetetlen küldetésnek tűnt, és a tömegközlekedési információk is gyakran tévesek voltak. A taxis szolgáltatások terén sem álltunk sokkal jobban: bár az Uber elérhető, nem feltétlenül az ideális megoldás, hiszen akadt olyan újságíró, akinek ugyan pozitív visszaigazolása volt, de az autó sosem érkezett meg a megadott helyszínre. Ezért érdemes inkább a helyi alternatívákat választani, mint például a Kakao Mapot és a Kakao T-t, amelyek sokkal megbízhatóbbak ebben a térségben.

Ez csupán egy kis részlete annak, mennyire eltér az online környezet Dél-Koreában a Nyugaton megszokott megoldásoktól. Az országban egy olyan online cenzúrarendszert működtetnek, amely a demokráciákban szokatlanul szigorú. A kormány egy különálló testületet, a Korea Communications Standards Commission (KCSC) néven ismert szervezetet, tart fenn a jogszabályok betartásának felügyeletére. Ez a testület folyamatosan ellenőrzi és szűri az internetes tartalmakat, és döntéseik alapján évente több tízezer weboldalt zárnak le vagy korlátoznak.

A szöveg egyedi átírása: Jelenleg szinte minden pornográf vagy szerencsejátékkal foglalkozó weboldal blokkolva van az ország területén.

Különösen szigorú szabályok vonatkoznak az Észak-Koreával kapcsolatos tartalmakra és a kommunista propagandát terjesztő oldalakra is, melyeket legtöbbször már a létrehozás utáni pillanatokban letiltanak. A hatóságok nagyon szigorúan fellépnek a drogfogyasztást népszerűsítő tartalmak ellen is: videóklipeket és közösségi oldalon közzétett posztokat is törölhetnek emiatt, terjesztői pedig komoly bírságra számíthatnak. Különösen érzékeny téma emellett a rágalmazás és becsületsértés: Dél-Koreában ezek bűncselekménynek számítanak, ami miatt influenszerek és kommentelők ellen is büntetőeljárás indulhat.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2015-ös tanulmánya szerint Dél-Koreában az egyik legmagasabb a várható életkor a világon: mindkét nemet figyelembe véve a 11. helyet foglalják el globálisan a 82,3 éves átlaggal. A szakértők szerint azonban a dohányzás továbbra is komoly közegészségügyi aggályt jelent az ázsiai országban, ugyanis a dél-koreai férfiak több mint 30 százaléka a mai napig rendszeresen dohányzik, ami az egyik legmagasabb arány az OECD-tagországok között.

A kormány erre reagálva az elmúlt évtizedben több lépéssel is igyekezett visszaszorítani a dohányzást. 2015-ben például jelentősen megemelték a cigaretta árát: 2500 wonról 4500 wonra, ez azonban még így is csak 1150 forintot jelent. Emellett kötelezővé tették az elriasztó képek feltüntetését is a dobozokon, valamint szigorították a nyilvános dohányzási szabályokat. Szöulban és más nagyvárosokban ma már minden beltéri helyen tilos a dohányzás, ami pedig ennél is radikálisabb, hogy az utcán sem lehet bárhol rágyújtani:

kizárólag az erre kijelölt dohányzózónákban.

Ezek a zónák legtöbbször plexivel körbevett, dedikált szellőztetőrendszerrel ellátott állomások, amelyek első ránézésre egy fedett buszmegállóra hasonlítanak. A helyiségeket főképp forgalmas csomópontokhoz (metrókijáratok, bevásárlóközpontok közelében) helyezik el, ám nem a főutcákon, hanem rendszerint inkább mellékutcákban rejtik el ezeket. Amennyiben valakit tiltott helyen érnek dohányzáson, akár 100 ezer wonos (kb. 25 ezer forintos) bírságot is kaphat.

Szöulban és Incshonban eltöltött napjaim alatt meglepődve tapasztaltam, hogy a közterületek szinte tükörsima tisztaságban ragyognak, ami különösen figyelemre méltó, hiszen az utcákon egyetlen szemetest sem találni. Ez a kukák hiánya nem csupán szubjektív észlelés, hanem egy évtizedek óta tudatosan kidolgozott stratégia gyümölcse.