Tízmilliárd éves titkos üzenet utazik a Nap irányába.


Újabb elképesztő felfedezések láttak napvilágot a Naprendszerünkben átszáguldó 3I/ATLAS üstökös kapcsán. Korábban is valószínűnek tűnt, hogy ez az idegen vándor az 4,5 milliárd éves Naprendszerünknél jóval idősebb, de egy friss spanyol kutatás új dimenziót ad a kérdésnek. Az eredmények szerint az üstökös egy igazi időkapszula, egy közel 10 milliárd éves relikvia az univerzum hajnaláról, amelynek titkait napról napra egyre inkább felfedhetjük.

Mint ahogy korábban már említettük, a július elején felfedezett 3I/ATLAS csillagászati objektum csupán a harmadik olyan égitest, amely egy másik csillagrendszerből érkezett hozzánk. A kutatók már az első megfigyelések során is arra a következtetésre jutottak, hogy a hozzánk érkező üstökös valószínűleg több mint hétmilliárd éves. Most azonban egy újonnan publikált tanulmány még izgalmasabb megállapításokkal szolgál. A Coruñai Egyetem csillagászai az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrtávcsövének precíz méréseit felhasználva megpróbálták rekonstruálni az üstökös pályáját az elmúlt 10 millió év során.

A kutatás célja az volt, hogy felfedezzék azt a csillagot vagy jelenséget, amely a távoli múltban "meglökte" az objektumot, hogy az a mi irányunkba haladjon. Az eredmények azonban mindenkit váratlanul értek: a szimulációk alapján az 3I/ATLAS pályáját az utolsó 10 millió év során nem befolyásolta érdemben egyetlen csillagközeli áthaladás sem – hívja fel a figyelmet az IFL Science.

A legfrissebb kutatások alapján az objektum valószínűleg a Tejútrendszer vékony korongjából származik, és úgy tűnik, hogy egy korai, a galaxisunk kezdeti időszakában létrejött bolygórendszerből lökődhetett ki. Ha a 10 milliárd éves korbecslés pontos, akkor a 3I/ATLAS a legelső bolygórendszerek megszületésének tanúja lehet, így lényegében egy időkapszulaként funkcionál, amely értékes információkat őriz az univerzum korai szakaszáról. Pérez Couto, a kutatócsoport vezetője hangsúlyozta, hogy az ilyen objektumok vizsgálata páratlan lehetőségeket kínál. "Minden egyes megfigyelés olyan, mintha kinyitnánk egy ablakot a múltba, amely bepillantást enged az univerzum titkaiba" - mondta.

A 3I/ATLAS, amely a 2017-es, szivar alakú 'Oumuamua és a 2019-es 2I/Borisov után a harmadik ilyen égitest, jelenleg a Nap felé halad, és október 30-án éri el legközelebbi pontját. Bár valószínű, hogy sosem fogjuk felfedezni igazi szülőcsillagát, a kutatók számára lehetőséget kínál arra, hogy betekintést nyerjenek abba, hogyan formálódtak a bolygórendszerek az univerzum korai szakaszában.

Érdekes megjegyezni, hogy a 3I/ATLAS elődei is számos kihívást jelentettek a csillagászok számára. Az elsőként felfedezett csillagközi objektum, a 2017-es 1I/'Oumuamua, a mai napig szenvedélyes viták tárgya maradt. Ez az különös, elnyúlt, szivar alakú égitest ugyanis a Nap melletti elhaladása után váratlanul felgyorsult, ami a gravitációs hatásokkal nem volt magyarázható. Az üstökösöknél ezt a jelenséget a Nap hője által a felszínről kiáramló gázok és por "rakétahatása" váltja ki, de az 'Oumuamua körül a teleszkópok nem észleltek ilyen üstököscsóvát. Ez a rejtély számos elmélet születéséhez vezetett: egyes kutatók szerint egy tiszta nitrogénjégből álló "sötét üstökös" lehetett, amelynek kiáramlásai rejtve maradtak, míg mások, például a harvardi csillagász, Avi Loeb, felvetették a lehetőséget, hogy egy mesterséges eredetű, vékony napvitorláról van szó.

Míg az 'Oumuamua a különleges alakjával és szokatlan mozgásával sokkolta a tudósokat, addig a második érkező, a 2019-ben felfedezett 2I/Borisov a kémiai összetételével keltett izgalmat. Első pillantásra egy viszonylag átlagos üstökös benyomását keltette - ellentétben az 'Oumuamuával, amelynek csóvája nem volt -, de a részletes vizsgálatok során kiderült, hogy a szén-monoxid szintje drámaian magas a vízjéghez viszonyítva. Ilyen arányokat eddig a mi Naprendszerünkben sosem tapasztaltunk. Ez arra utalt, hogy a 2I/Borisov egy rendkívül hideg környezetben keletkezhetett, valószínűleg egy vörös törpecsillag rendszerének külső peremén, ahol a szén-monoxid könnyen megmaradhat szilárd jég formájában.

A Borisov üstökös felfedezése forradalmi jelentőségű volt, hiszen ez volt az első közvetlen bizonyíték arra, hogy más naprendszerek "építőelemei" kémiai összetételükben eltérhetnek a miénktől. Ez a jelenség lehetőséget nyújtott arra, hogy mélyebben beleláthassunk egy idegen csillagrendszer keletkezésének folyamataiba és környezeti sajátosságaiba.

Jelenleg csupán három csillagközi objektumot sikerült azonosítanunk, de a csillagászok véleménye szerint ez csupán a jéghegy csúcsa. A becslések azt mutatják, hogy a Naprendszerünkön folyamatosan áthaladnak ilyen vándorló égitestek, ám eddig használt eszközeink nem bizonyultak elég érzékenynek a rendszeres észlelésükhöz. Mindez azonban hamarosan meg fog változni.

A Vera C. Rubin Obszervatórium, amely jelenleg Chilében épül, a közeljövőben megkezdheti működését, és ezzel új korszakot nyithat a csillagközi objektumok kutatásában. Az innovatív, nagy látómezejű teleszkóp pár napon belül képes lesz az egész égboltot áttekinteni, így az eddigi évi egy-két felfedezés helyett havonta akár több tucat csillagközi látogatót is azonosíthat. Ez lehetőséget ad arra, hogy statisztikai elemzéseket végezzenek, melyek segítségével jobban megérthetjük, milyen gyakorisággal érkeznek, honnan származnak, és milyen változatosak a galaxisunkon átszáguldó csillagközi testek.

Related posts