TÁVKAPCS / Havas büszkén vállalta fel identitását – bár talán jobb lett volna, ha ezt nem teszi!

Be kell vallanom, hogy bármennyire is igyekszem nyitott szemmel nézni a világra, és bármilyen médiát szívesen fogyasztok, a FrissHírek cikkjeire sosem kattintok. Ennek oka, hogy a G-nap egyik legkevésbé szimpatikus és egyben legjelentéktelenebb szerkesztője, Zimon András, aki a tartalmakért felelős, teljesen elriaszt a platformtól.

Mivel Ábrahám Róbert a Szorító című műsor vendége volt, úgy döntöttem, hogy összeszedem magam, és végignézem, ahogy Robi barátom a magyar média legaktuálisabb témáit boncolgatja Havas Henrik társaságában.

Havas már egy ideje elégedetten elvan a saját világában. A korosztályához illően tökéletesen illik, hogy Gattyán György egykori médiájában tölti idejét, ahol a sztorijait nem már csak a hagyományos Facebook-videók keretein belül meséli el, hanem egy igényes podcast formájában is. Korábban Dömsödi Gáborral szórakoztatták a közönséget, ám úgy tűnik, hogy egy nézeteltérés után a dinamika megváltozott. Most a rövidnadrágban és egy pólóban feszítő Zimon vette át a stafétát, aki Dömsödivel együtt kínos, de szórakoztató beszélgetéseket folytat. Havas pedig így saját műsort kapott, amely Szorító névre hallgat.

Havas Havas mindig is arról volt híres, hogy trehány módon kezdi a műsorait, és ezúttal sem volt másképp. A vendég bemutatásánál, vagy a szerkesztői felkészületlenség miatt, egy teljesen téves névvel konferálta fel a közönség előtt. Puzsér óta mindannyian tudjuk, hogy Ábrahám Robi valódi családneve Rostás, de Havas ezt Orsósként prezentálta. Az embernek nézőként már-már égni kezd a feje egy ilyen tiszteletlen és bántó megnyitó láttán.

Ebben a műsorban a tíz perc is alig telik el, és máris felfedezhetjük, milyen elképesztő politikai botrányokat tárt fel, valamint milyen népszerű könyvek fűződnek a nevéhez. Volt egy pillanat, amikor a házigazda határozottan figyelmeztette a saját vendégét, hogy most ő jön, és beszélni fog. Az embernek az az érzése támad, mintha Havas lenne a vendég a saját talk show-jában, ahol a szavak csatája dominál.

De siessünk a sorsfordító pillanathoz, amikor Havas olyan beteges büszkeséggel lép elő, mint Jessep ezredes az "Egy becsületbeli ügy" zárójelenetében. Ekkor hangoztatja, hogy "miért is lenne meglepő, hogy a Lakatos Márk-ügy kapcsán felbukkanó bűncselekmények tucatjával, akár ezrével is árulják a gyerekeket (...), és hogy most mindenki miért döbben meg hirtelen". Ő tudta, mindenki tudta. De akkor vajon miért nem hozta nyilvánosságra mindezt korábban? A "Szorító" című műben erre is fény derül.

A médiatörténet egyik izgalmas jelensége az önreflexív megközelítés, amely során a média saját működését és hatását elemzi. Ez a folyamat nem csupán a múlt eseményeinek feltárására korlátozódik, hanem a jelen és jövő médiakultúrájának megértését is szolgálja. Az öntömjénzés, mint saját magunk dicsőítése, különösen jellemző a médiában, hiszen a tartalmak készítői gyakran próbálnak reflektálni saját szerepükre, miközben a közönség figyelmét is lekötik. Ez a dinamikus kölcsönhatás formálja a társadalmi diskurzusokat, és hozzájárul a média hitelességének, valamint a közönség elvárásainak alakulásához. A médiatörténeti beismerés tehát nem csupán egy önálló folyamat, hanem egy folyamatosan fejlődő diskurzus, amely a múlt tanulságait a jövő kihívásaival ötvözi.