Zalatnay István: A Fidesz belső felméréseinek titkai A Fidesz belső felmérései mindig is középpontjában álltak a politikai elemzéseknek. Ezek a kutatások nem csupán a párt népszerűségének mérésére szolgálnak, hanem mélyebb betekintést nyújtanak a választ
Lehetséges, hogy a falvakban is felfigyeltek arra, hogy a Fideszre való szavazás már nem kötelező? Vendégszerzőnk a napokban nyilvánosságra hozott, a fideszes vezetést vizsgáló kismintás közvélemény-kutatások eredményeit elemezte, és a mögöttük rejlő lehetséges okokat is mérlegelte.
Az utóbbi hetekben az Index olyan felméréseket tett közzé, amelyek az egyéni választási kerületek eredményeit vizsgálják, és amelyeket Orbán Viktor is hivatkozási alapként használt, amikor azt állította, hogy a jelenlegi helyzet szerint 80 kerületet nyerhetnek meg a 106-ból. A független szakértők véleménye azonban egybehangzó: még a kormány által irányított intézetek országos adatai alapján is irreálisnak tűnik ez a szám. Az ügy azonban nem ennyire egyszerű. Részletes elemzés alapján valószínű, hogy a közzétett adatok tényleges felmérésekre épülnek, és valódi összefüggések is kiolvashatók belőlük – csakhogy ezek nem támasztják alá Orbán optimista várakozásait.
A közvéleménykutatásokkal való manipulációnak megkülönböztetendő két típusa. Az egyik egyszerűen hazudik; nincs mögötte mérés vagy mást közöl, mint amit mér. Ez viszonylag ritka, de előfordul. Bizonyos mértéken túl nem lehet félremérni. Gyanítható például, hogy a kormánypárti intézetek azért nem közöltek hónapokon át felmérési eredményt, mert húzódoztak egyértelmű hamisítástól, inkább várták, hogy a Fideszre nézve elfogadható eredményt közöljenek; egy ponton túl azonban fejet kellett hajtaniuk.
A másik eljárás szofisztikáltabb. Az adatfelvételnek, a feldolgozásnak, a publikálásnak egyaránt vannak olyan trükkjei, amelyekkel torzítható az eredmény, amely azonban tényleges felmérésre támaszkodik. Az Indexen közölt felmérések inkább ilyennek tűnnek, és ezért elemzésre érdemesek: mert egyrészt sokat elárulnak a manipulációs technikáról, és másrészt azért, mert a nagy hazugság mögött fontos kis igazságok bújhatnak meg.
Esetünkben szokásos trükkökön túl sajátos módszerek is valószínűsíthetők. Először is feltűnő, hogy a standard eljárással szemben, amely 1000 fő körüli mintát vizsgál, ezek a felmérések 500 fős mintával dolgoztak, ahol jóval nagyobb a hibahatár. Aligha azért, mert nem állt volna rendelkezésre több anyagi forrás egy a Fidesz számára készülő felméréshez.
Egy elterjedt technika az, amikor párhuzamosan több, azonos felmérést végeznek, például nem egy kétezer fős mintát használnak, hanem inkább két külön, ezer fős mintát ugyanabból a populációból. Az eltérések az eredmények között értékes információt nyújtanak a megrendelő és természetesen az érintett intézet számára is. Ha több felmérést végeznek kisebb mintákon, akkor csupán az egyik nyilvánosságra hozatalának van jelentős manipulációs lehetősége. Ebben az esetben ez csupán egy, a váratlanul kicsi mintából fakadó gyanú.
Az elemzett adatok alapján világosan látható, hogy a hat kerületi felmérés közül ötnél a "nem mondja meg", "nem menne el", "nem tudja" és "bizonytalan" válaszok összesített aránya 20% alatt maradt. Különösen figyelemre méltó, hogy hiányzik egy jelentős szavazói csoport, amelynek tagjai ugyan rendelkeznek pártpreferenciával, de nem biztos, hogy elmennek szavazni. Ebből az következik, hogy ezen embereket a megnevezett párt szavazói közé sorolták, ezzel pedig figyelmen kívül hagyták azt a fontos tényezőt, hogy az egyes pártok támogatói között jelentős eltérések figyelhetők meg - főként a Fidesz hátrányára, ahogy azt a legfrissebb felmérések is mutatják. Ráadásul hírek szerint kormánypárti intézetek a módszertanukat nem jelző módon még olyanokat is párt támogatóinak minősítenek, akiknél csupán közvetett utalások alapján feltételezik a pártszimpátiát, ami tovább árnyalja a képet.
Ehhez két megjegyzés kívánkozik. Egyrészt az, hogy a tapasztalatok szerint a tényleges részvétel a magukat biztos szavazónak mondók arányának szokott megfelelni. Másrészt, minden felmérés szerint a Fidesz 2022-höz képest sok szavazót veszített: a kormánypárti felmérések szerint is százezreket, az attól függetlenek szerint egy milliónál is többet. A kormánypárt természetesen elsősorban az ő visszahódításukra törekszik. Lehet, hogy sikeresen; lehet, hogy ez a réteg "tovább zsilipel" a Tisza vagy a Mi Hazánk felé, és lehet, hogy nem fognak szavazni. (A valóságban nyilván mindháromra lesz példa, csak az arányok kérdésesek.) Ez viszont azt jelenti, hogy a vizsgált felmérések nem azt mutatják, hogy mi van, hanem azt, hogy mi lesz - mármint, ha a Fidesz törekvéseit teljes siker koronázza, a Tiszáéi pedig teljes kudarcba fulladnak.
Még védhetetlenebb az, hogy miközben egyéni választói kerületek várható eredményeiről beszélnek, a pártok támogatottságát mutatják ki. Mintha mindegyiknek lenne majd jelöltjük. Csakhogy a Momentum és a MMN már bejelentette, hogy nem indulnak, az LMP-nél is gyakorlatilag eldőlt ez, a Kutyapárt csak annyi jelöltet akar indítani, hogy országos listája lehessen, baloldali értelmiségiek pedig amellett kampányolnak, hogy leghelyesebb listán a DK-ra, egyéni jelölteknél viszont a fideszessel szemben egyedül esélyes tiszásra szavazni. Vagyis a Tiszán kívüli ellenzék támogatóinak nagy és egyre nagyobb része várhatóan a tiszás jelölteket fogja támogatni egyéniben.
E szempontokat figyelembe véve a vizsgált felmérések nem Orbán kincstári optimizmusát támasztják alá, hanem inkább olyasmit mutatnak, ami a nem kormányfüggő intézetek felmérései alapján számítható.
Figyelemre méltó, hogy a felmérések manipulált kezelése ellenére valós adatokra támaszkodnak. Ezt alátámasztja, hogy míg a hatalom arra törekszik, hogy fenntartsa a kisebb ellenzéki pártok létét a Tisza gyengítése érdekében – különös figyelmet fordítva a viszonylag legnagyobb erőként számontartott DK-ra – addig az öt vizsgált vidéki kerületből a DK négyben még a három százalékos támogatottságot sem éri el. Valószínű, hogy éppen ezt a tendenciát mérték.
Az első öt felmérés megfelelő kontextusba helyezve tehát a független intézetek eredményeit támasztja alá. A legújabb, mátészalkai (Szabolcs-Szatmár Bereg 5. sz.) kerületre vonatkozó azonban egészen meglepő számokat mutat. Arról a kerületről van szó, amely 2022-ben a hatodik legfideszesebb volt, amely a Választási Földrajz által felhasznált felmérések közül a Tisza számára lekedvezőbb, a 21 Kutatóközpont biztos szavazókra vonatkozó adatai alapján egyike annak az összesen kettőnek, amelyben 20 % fölötti előnnyel nyerne a Fidesz; amely kerület esetében a Hol dőlhet el a kétharmad? (Kontroll, 2025. augusztus 5.) című írásomban felvetett szempontok közül egyik sem kedvező a Tisza szempontjából. A Fidesz saját belső mérése szerint azonban 39,7 %-on állna a Tisza 32 %-ával szemben; a többi ellenzéki pártot figyelembe véve fej-fej mellett, ha pedig a többi szempontot is számításba vesszük, jelenleg itt is a Tisza állna nyerésre. Őszintén szólva nehezen hihető. Mert messze kedvezőbb a Tisza szempontjából, mint ami bármely eddigi felmérés alapján számítható. Akkor képzelhető csak el, ha az a radikális elfordulás a Fidesztől, amely a nagyobb és azután egyre inkább a kisebb városokban bekövetkezett, mostanára elérte a falvakat is.
Ennek lehetősége nem zárható ki, mivel - ellentétben például Lengyelországgal - a Fidesz domináló pozíciója a falvakban nem a milliók szilárd jobboldali elkötelezettségén alapul, hanem inkább egy olyan mentalitásra, amely tudomásul veszi a hatalmi viszonyokat és belenyugszik azokba. Elképzelhető, hogy a falvak lakóihoz is eljutott az a hír, miszerint már nem kötelező a Fideszre szavazniuk?
Az augusztus 17-i polgármester-választás Cégénydányádban figyelemre méltó esemény volt, különösen a vásárosnaményi kerület kis lélekszámú települése esetében, ahol a Fidesz tavaly júniusban még kétharmados többséget szerzett. A korábbi polgármester, aki hivatalosan is a Fidesz színeiben indult és 2024-ben egyedüli jelöltként nyert, lemondását követően függetlenként próbálta meg újra a választók bizalmát elnyerni. A választás végül meglepő eredményt hozott: a jelölt, aki tavaly csupán 38%-ot szerzett és éppen csak bejutott a testületbe, most 57%-kal diadalmaskodott. Ez a fordulat jól mutatja, hogy a helyi politikai táj képét gyorsan formálhatják a választók preferenciái.
Egyetlen ilyen eset és a helyi körülmények alapos ismerete nélkül nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Az egész kerület szempontjából is fontos megjegyezni, hogy mivel csupán egy kismintás felmérés áll rendelkezésre, lehet, hogy az eredmények csak véletlen egybeesések vagy félrevezető adatok. Ha viszont a minta helytálló, akkor a Fidesz akár mind a 106 kerületet is elveszítheti.
Szerző: Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese
