Frédi és Béni közkedvelt rímeinek megálmodója, Romhányi József életéről és munkásságáról új portrékönyv látott napvilágot - olvashatjuk a Könyves magazinban.

Várkonyi Judit "Az aduász - Romhányi József élete egy körben" című könyvének bemutatóját a Fészek Művészklubban tartották, ahol Romhányi hetente négy estén át élvezte a bridzs izgalmait, gyakran társaságában Kadosa Pál zeneszerzővel és Ferenczy György zongoraművésszel. Az életrajzi mű létrehozásában Várkonyi Juditot lelkes támogatásával segítette a szerző lánya, Romhányi Ágnes, aki költő és műfordító is egyben, és szintén jelen volt a bemutatón.

Romhányi József munkássága a nyelvi kreativitás csodájaként él a köztudatban, és a legtöbben valószínűleg először animációs filmeken találkoztak vele. Ő az, aki - legyen szó szerzői munkáiról vagy társ-forgatókönyvírásáról - életre hívta olyan ikonikus karaktereket, mint Frédi és Béni, valamint a Mézga család tagjai. Nevéhez fűződik továbbá a Mekk Elek és a Kérem a következőt! szórakoztató párbeszédeinek megalkotása is. Elnyűhetetlen rímes versei, mint a Szamárfül, már szavalóversenyek állandó slágereivé váltak. Ráadásul a magyar közönség a Webber által írt Macskák dalait is az ő szövegével ismeri meg, így Romhányi öröksége a mai napig élénken hat a kultúránkra.

Várkonyi Judit több mint egy évtizeden át töltötte be a Magyar Állami Operaház sajtófőnökének szerepét, majd a Játékszín kommunikációs vezetője lett. Négy, operai tematikájú portrékötet szerzője, amelyek mélyen feltárják a művészet világát. 2020-tól a Helikon Kiadó írója, első regénye, a „Vénusz virrasztása – a zaklatáson túl” címmel jelent meg, amely új perspektívákat kínál a zaklatás témájában.

Várkonyi Judit saját szavaival élve most először nyílik lehetősége arra, hogy könyvében az egyes szám első személyt alkalmazza, mintha az alany saját életéről mesélne. Ez a mű nem csupán egy új megközelítést képvisel, hanem egyben azt is jelenti, hogy nem egy élő személy portréját tárja elénk, akivel interjúk során formálódott a történet, hanem egy olyan egyénét, aki már eltávozott az élők sorából. Így a kutatás és az emlékek mélyebb feltárása vált a középpontba.

"Most emlékek, archív cikkek, dokumentumok alapján tudtam csak dolgozni"

- árulta el az író, aki négy opera témájú portrékönyv szerzője is.

Kiderült az is, milyen nehézségei voltak a szerzőnek a kézirat elkészítésekor: megszenvedte a kutatást, bár ennek hatására kerültek elő olyan részletek például Romhányi hadifogságban töltött idejéről, amit még a család sem tudott.

Mivel ő maga nem kutató, aggályai voltak azzal kapcsolatban, hogy esetleg felületességgel vádolják. Ugyanakkor a szerkesztője, Darvasi Ferenc, valamint a Romhányi család is egyetértett abban, hogy bár a téma gazdagon kutatható, és sok még a felfedezésre váró részlet, nem az ő feladata, hogy a kérdéseket ennél mélyebben és részletesebben boncolgassa. Darvasi ezt megerősítve megjegyezte, hogy a munka során inkább arra kellett figyelnie, hogy mi az, amit Várkonyival kapcsolatban el lehet engedni.

A felületesség vádjára reagálva a szerkesztő kifejtette: "Általában arra vagyunk berendezkedve, hogy alapos, tudományos mélységű monográfiák készülnek egy-egy személyről. Nyugat-Európában azonban nem ritka, hogy könnyebben emészthető, mégis tartalmas írások születnek, míg hazánkban ezt gyakran gyanakvással fogadják a szakmai körök."

Várkonyi válaszában kifejtette, hogy ő ezt...

nem a szakmának írta, hanem annak a sok-sok régi gyereknek meg mai gyereknek, akiket meghódított Romhányi József.

"Romhányi életútja megérdemli, hogy izgalmas és szórakoztató történet formájában meséljük el, nem pedig unalmas, száraz tényekkel!" - hangsúlyozta.

Bősze Ádám véleménye szerint a lábjegyzetekkel gazdagított könyv egyfajta tanulmánykötetként is értelmezhető. A műsorvezető hangsúlyozta, hogy a kötet rendkívül élethűen ábrázolja a korszakot, valamint részletesen bemutatja Romhányi körének világát. Emellett a művész pályafutása mellett külön fejezetek foglalkoznak azokkal a műfajokkal is, amelyekben alkotott, mint például a rajzfilmek, musicals, operák és a komolyzene.

Sokan nem is sejtik, hogy a kortárs és régi operákhoz egyaránt írt szövegeket, amelyek a zenekritikusok elismerését is kivívták. Ő volt az, aki a Carmina Burana hazai premierjéhez a magyar szöveg átiratát is készítette.

Romhányi igazi különlegességet teremtett az irodalom világában, szinte önálló műfajt alakítva ki.

Darvasi Ferenc szavaival élve, az önmegvalósítás tüzében égett: "Nem pusztán rutinból alkotott. A Flinstones család, Frédi és Béni későbbi epizódjaihoz írt szövegek megformálása négyszer annyi időt igényelt tőle, mint az első részeké, mivel elutasította az önismétlést, és folyamatosan az újdonságot kutatta."

Külön fejezetet szenteltek annak az időszaknak, amikor a rádiózás világában tevékenykedett, ugyanakkor a televíziós karrierjére is kitekintettek. Ez utóbbi pályafutása azonban nem éppen a siker diadalmenete volt. Várkonyi rámutatott, hogy ennek hátterében az állt, hogy Romhányi, aki a vezetői pozícióba került, képtelen volt határozottan fellépni másokkal szemben. Nem tudta megvalósítani a szükséges fegyelmet, és még a munkatársak elbocsátásával is hadilábon állt, ami végül odáig vezetett, hogy egy mentőautó vitte el őt a munkahelyéről.

A kötet nemcsak a művész életét mutatja be, hanem Romhányi Ágnes, a lányának külön fejezetet is szentel, aki aktívan részt vett a munkálatokban. Várkonyi Judit kiemelte az apa-lánya közötti különleges kapcsolat mélységét, valamint azt, hogy az anyaggyűjtés során folytatott interjúk révén ő maga is szorosabbra fűzte ezt a köteléket Ágnessel. Ráadásul Judit Londonban néhány napot töltött Ágnes édesanyjával, ami tovább gazdagította a közös élményeiket és emlékeket.

Annak ellenére, hogy Várkonyi számára rögtön az elején tisztán kirajzolódott, hogy épül majd fel a könyv, az írás közben pedig szinte kifolyt belőle a szöveg, ahogy azt más könyvei esetében is megszokta, egy meghatározó változtatás mégis történt.

Ennek a különleges eseménynek az alapját egy Vitray Tamástól származó archív felvétel adta.

"Itt megláttam, hogy valójában milyen ember. Egy szelíd ember, akinek még a szeme is mosolyog"

- mondta Várkonyi Judit, ennek nyomán pedig változtatott a kötete kezdetén.

Lezárásként, a sokféle műfajban alkotó Romhányi sikereiről Várkonyi úgy vélte: "A munkássága fundamentuma a zenei műveltsége volt. A ciszterciknél tanult, jó tanuló volt, de az osztály röhögtetője. Tudta, hogy a humor az, ami valódi örömet ad az embereknek."