A Diabétesz Világnap egy különleges alkalom, amely minden évben arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a cukorbetegség tudatos kezelése és megelőzése. Ilyenkor világszerte különböző események, kampányok és programok zajlanak, amelyek célja, hogy

Súlyos következményekkel járhat a kezeletlen cukorbetegség

A legfrissebb statisztikák aggasztó képet festenek: a cukorbetegek száma folyamatosan emelkedik, és sajnos a fiatalok körében is egyre gyakoribb a megengedett vércukorszintet meghaladó értékek megjelenése. A szakértők folyamatosan hangsúlyozzák a rendszeres rutinvizsgálatok jelentőségét, mivel a kezeletlen cukorbetegség és a hosszú időn keresztül fennálló magas vércukorszint komoly szövődményekhez vezethet. November 14-én közeledik a cukorbetegség világnapja, ami kiváló alkalmat teremt arra, hogy a korai diagnózis és a szövődmények megelőzésének fontosságáról beszélgessünk. Erről dr. Koródi Melinda, marosvásárhelyi diabetológus szakorvos osztotta meg velünk gondolatait.

- Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk azzal a hírral, hogy folyamatosan emelkedik a diabétesszel diagnosztizált betegek száma. Te is észleled ezt a tendenciát a saját praxisodban?

Az utóbbi időszakban inkább egyfajta stagnálásra lettem figyelmes. Két-három évvel ezelőtt, a Covid-járvány lecsengését követően, volt egy olyan időszak, amikor drámai módon megnövekedett mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabétesszel újonnan diagnosztizált esetek száma. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a járvány idején sokan tartózkodtak az orvosi vizsgálatoktól, így számos új eset csak késlekedve került felszínre. A nemzetközi statisztikák világosan mutatják a folyamatosan növekvő trendet, ám ez nem hasonlítható a 2022-2023-as időszak ugrásszerű hullámához. Érdekes módon, jelenleg azt tapasztalom, hogy a fiatalok körében egyre gyakoribbá válik a kissé megemelkedett vércukorszint.

Ez a fázis, amit "prediabétesznek" nevezünk, egyfajta átmeneti állapot, ahol a vércukorszint a normál tartomány felett mozog, de még nem éri el a cukorbetegség diagnózisához szükséges szintet. Ha a vércukorszint 101-125 közé esik, akkor ezt már a szürke zónának tekintjük, és ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni. Bár ez még nem jelenti a cukorbetegség kialakulását, a szakorvos általában életmódbeli és diétás változtatásokat javasol, valamint arra ösztönöz, hogy minél aktívabbak legyünk. Fontos, hogy ezeket az értékeket rendszeresen ellenőrizzük, amely lehet félévente vagy évente, a személyes helyzettől függően.

Egészséges felnőttek esetében a vércukorszint ellenőrzésének gyakorisága és életkor szerinti ajánlása változhat. Általánosságban elmondható, hogy 45 éves kor felett érdemes legalább kétévente elvégezni a vércukorszint mérést. Ha azonban valakinek családi anamnézisében szerepel cukorbetegség vagy egyéb kockázati tényezői vannak, akkor korábban és gyakrabban is indokolt lehet a vizsgálat. Az egészséges életmód, a rendszeres testmozgás és a megfelelő táplálkozás szintén hozzájárulhat a vércukorszint stabilizálásához.

Az Amerikai Diabétesztársaság legújabb irányelvei alapján 35 éves kor felett mindenkinek érdemes elvégeznie a szűrővizsgálatokat, amelyek magukban foglalják a vércukorszint mérést, a cukorterhelést, vagy a glikált hemoglobin vizsgálatot. Ezek a tesztek segítenek pontosabb képet kapni az utolsó három hónap átlagos vércukorszintjéről. Ha az eredmények kedvezőek, a háziorvos dönt arról, hogy milyen gyakran szükséges a további szűrés: háromévente, kétévente vagy évente. Fontos azonban, hogy nem csupán a kor számít. Ha valaki fiatalabb, például tizen- vagy huszonéves, de túlsúlyos (testtömegindexe 25 felett van), családjában előfordul diabétesz, vagy ha magas a vérnyomása, esetleg kardiovaszkuláris betegsége van, illetve antipszichotikumokat szed, akkor fokozott figyelemre van szüksége. Ezek mind kockázati tényezők, amelyek indokolttá teszik a rendszeres vércukorszint ellenőrzést. Általánosságban elmondható, hogy ha valakinek a testtömegindexe 25 felett van, és jelen van bármelyik említett kockázati tényező, akkor javasolt, hogy figyelmesebben kísérje a vércukorszint alakulását, és legfeljebb háromévente keresse fel a szűrővizsgálatokat.

- Mennyire gyakori az, hogy túl későn, azaz már a szövődmények jelentkezésének a fázisában derül ki, hogy valaki cukorbeteg?

Az utóbbi időszakban szerencsére csökkent azon esetek száma, amikor a páciensek már szövődményekkel érkeznek. Ennek egyik oka, hogy a családorvosok fokozottan figyelnek a betegek egészségére, és a laboratóriumokban is könnyebben hozzáférhetők az ingyenes rutinvizsgálatok. Ugyanakkor aggasztó tendencia, hogy a járvány idején gyógyszeres kezelésben részesült betegek közül sokan eltűntek a diabetológiai ellátásból, és most, szövődményekkel térnek vissza, például veseproblémákkal vagy lábujjak amputációjával. Az elmúlt hetekben több ilyen eset is napvilágra került: a betegek egy ideig szedték a gyógyszereiket, de aztán abbahagyták, és a diétát sem tartották be, amíg végül kórházi kezelésre nem szorultak a különféle szövődmények miatt. Ekkor derült ki, hogy a vércukorszintjük rendkívül magas. A rendszeres orvosi ellenőrzés éppen ezért olyan fontos, hiszen ennek keretében háromhavonta nyomon követjük a betegek állapotát, és megbeszéljük a szükséges teendőket. Ha viszont a páciensek hosszú időn keresztül nem találkoznak orvosukkal, hajlamosak háttérbe szorítani a betegségüket, mintha az nem is létezne.

A 1-es és 2-es típusú cukorbetegség között számos lényeges eltérés található, amelyek nemcsak a betegség kialakulásában, hanem a szövődmények megjelenésében is megnyilvánulnak. A 1-es típusú cukorbetegség, amely általában fiatal korban kezdődik, autoimmun folyamat révén alakul ki, ami azt jelenti, hogy a szervezet immunrendszere tévesen támadja meg a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjeit. Ennek következtében a betegek szinte teljesen elveszítik az inzulintermelést, ami folyamatos inzulinpótlást igényel. Ezzel szemben a 2-es típusú cukorbetegség, amely gyakran felnőttkorban jelentkezik, a sejtek inzulinrezisztenciájával és a hasnyálmirigy fokozatosan csökkenő inzulintermelésével jár. A 2-es típusú cukorbetegség gyakran életmódbeli tényezők, például elhízás és mozgáshiány következménye. A szövődmények terén is jelentős különbségek figyelhetők meg. A 1-es típusú cukorbetegek esetében a szövődmények, mint például a diabéteszes neuropátia vagy retinopátia, gyakran fiatalabb korban alakulnak ki, mivel a betegség korai diagnózisa és kezelése nem mindig lehetséges. A 2-es típusú cukorbetegség szövődményei, például a szív- és érrendszeri problémák, lassabb ütemben jelenhetnek meg, mivel a betegség fokozatosan fejlődik ki, és a betegek gyakran évtizedekig élhetnek anélkül, hogy komolyabb tünetek lépnének fel. Összességében tehát a 1-es és 2-es típusú cukorbetegség közötti különbségek nem csupán a betegség mechanizmusában rejlenek, hanem a szövődmények megjelenésének időzítésében és típusában is.

Mindkét cukorbetegségi típus közös jellemzője a szénhidrát-anyagcsere zavara és a megemelkedett vércukorszint. Azonban a kiváltó okokban jelentős eltérések találhatók. Az 1-es típusú cukorbetegség esetében a szervezetben teljes inzulinhiány lép fel, mivel az inzulint termelő béta-sejtek elhaltak. Ennek következtében a létfontosságú inzulint külső forrásból kell pótolni. Az 1-es típusú cukorbetegek számára az inzulinos kezelés elengedhetetlen.

A 2-es típusú cukorbetegség esetében a szervezet még termel inzulint, de ennek hatása nem megfelelő. Ilyen helyzetekben gyógyszeres kezelés válhat szükségessé, és bizonyos esetekben az érintettek inzulin terápiára is áttérhetnek. Lényeges megérteni, hogy a 2-es típusú diabétesz kezelésében az életmódváltás kulcsszerepet játszik, hiszen a problémák több mint kilencven százaléka ezzel orvosolható. Vannak olyan páciensek, akik kezdetben többféle gyógyszert vagy inzulint igényelnek, ám idővel, akár fél vagy egy év alatt, elérhetik, hogy elegendő legyen számukra napi egy tabletta vagy csupán a megfelelő étrend betartása. A helyes hozzáállással és kitartással a 2-es típusú cukorbetegség kezelése során figyelemre méltó eredmények érhetők el.

A megemelkedett vércukorszint komoly egészségügyi problémákhoz vezethet, amelyek mikro- és makrovaszkuláris szövődmények formájában jelentkeznek. Az 1-es típusú diabétesszel élők körében a mikrovaszkuláris szövődmények, mint például a szem, a vese és a perifériás idegek károsodása, gyakoribbak. Ezzel szemben a 2-es típusú cukorbetegek esetében a makrovaszkuláris problémák, amelyek a szív- és érrendszert érintik, jellemzőbbek. Ilyen esetekben az érelmeszesedés gyorsabb ütemben fejlődhet ki a szívkoszorúerekben, az agyi erekben vagy a láb keringési rendszerében, ami érelzáródáshoz vezethet. A 2-es típusú diabétesz esetén a lábamputációs esetek is gyakrabban fordulnak elő.

A 1-es típusú diabétesz esetében nehéz pontosan elkülöníteni a különböző egészségügyi problémákat, mivel idővel a betegséghez gyakran társulhat magas vérnyomás, szív- vagy tüdőbetegség. Ezek a problémák kölcsönhatásba lépnek egymással, így felgyorsítják a szövődmények kialakulását. Hasonlóképpen, a 2-es típusú diabétesz esetén is elképzelhető, hogy mikrovaszkuláris szövődmények jelentkeznek, amelyek a kiserek károsodásához vezetnek.

Mennyi időbe telik, amíg a vércukorszint ingadozása szövődményekhez vezet?

- A krónikus szövődmények általában több év alatt alakulnak ki. Amikor egy páciens szövődményekkel jelentkezik, tudjuk, hogy évek óta cukorbeteg, csak nem diagnosztizálták. Lehet öt, tíz vagy tizenöt év is, ez nagyban függ attól is, hogy a diabétesz mellett milyen társbetegségek vannak, ki mennyire hajlamos a szövődmények kialakulására, illetve számít a vérerek alapállapota is. Ugyanakkor a dohányzás egy olyan tényező, ami felgyorsítja a szövődmények kialakulását. Ha már kialakult egy szövődmény, visszafordítani ugyan nem lehet, de ha a kockázati tényezőkre odafigyel a páciens, akkor azzal valamelyest tudja lassítani az állapotának romlását. Egy amputáció esetén például a seb gyógyulása másként alakul megfelelő vércukorértékekkel és magas vércukorszint esetén, az újrafertőzés esélye szintén csökken, ha jók az értékek.

Gyakran hangsúlyozom, hogy a cukorbetegségben szenvedők számára a mezítláb járás nem javasolt. Ha mégis úgy döntenek, hogy mezítláb közlekednek, elengedhetetlen, hogy minden este alaposan átvizsgálják a talpukat. Ezt akkor is ajánlott megtenniük, ha első ránézésre nincsenek rendellenességek. Az érzőidegek károsodása komoly problémákhoz vezethet, például hiperesztéziához, amely során a lábakban intenzív fájdalmat éreznek, de a hipoesztézia is gyakori jelenség, ami azt jelenti, hogy a beteg nem érzékeli a fájdalmat vagy a hőt. Ennek következtében könnyen előfordulhat, hogy egy véletlen rúgás, lépés vagy égés következtében keletkezett sérülést nem észlel, így a seb elfertőződésének kockázata megnő. A diabéteszes betegeknél a vérellátás nem mindig megfelelő, ami megnehezíti a sebek gyógyulását, és jelentősen fokozza a felülfertőződés lehetőségét. Persze vannak kivételek is, hiszen találkozhatunk olyan idősebb cukorbetegekkel, akiknek a sebeik jobban gyógyulnak, mint sok fiatal egészséges embernek. A lényeg azonban az, hogy a cukorbetegeknek mindenfajta testi sérülésre fokozottan ügyelniük kell.

Igen, léteznek olyan figyelmeztető jelek, amelyek a vércukorszint-vizsgálat előtt arra utalhatnak, hogy valakinél cukorbetegség gyanúja merülhet fel. Ezek közé tartozik például a fokozott szomjúságérzet, a gyakori vizelési inger, a hirtelen súlyváltozás, valamint a fáradtság és az általános gyengeség. Ezen kívül a sebgyógyulás lassúsága és a bőrproblémák is figyelmeztető jelként szolgálhatnak. Ha valaki ezeket a tüneteket tapasztalja, érdemes orvoshoz fordulni a további vizsgálatok érdekében.

Az utóbbi időszakban észlelhető, hogy egyre kevesebb páciens érkezik hozzánk kifejezett tünetekkel. Sajnos a köztudatban még mindig él az a tévhit, hogy csak akkor van probléma, ha valamilyen jelet tapasztalunk. Ezzel azonban határozottan nem értek egyet. Fontos tudni, hogy a cukorbetegeknél nem mindig jelentkeznek szembetűnő tünetek, vagy ha mégis, akkor általában már késő. Az 1-es típusú cukorbetegség esetén hamarabb észlelhetők bizonyos jelek, mint például a fokozott vizelési inger, a megnövekedett folyadékbevitel, a folyamatos szomjúságérzet, valamint a jelentős fogyás, amely gyakran nagy étvágy mellett következik be. Ezzel szemben a 2-es típusú diabétesz sokkal diszkrétabban manifesztálódik. A pácienseknek meg kell érteniük, hogy ha nem tapasztalnak tüneteket, az még nem jelenti azt, hogy a vércukorszintjük normális. Ezért elengedhetetlen a rendszeres rutin vérvizsgálatok elvégzése. Örömmel tapasztalom, hogy az utóbbi időben a családorvosok mellett a munkaorvosok is egyre lelkiismeretesebben végzik el az előírt vizsgálatokat a hozzájuk forduló munkavállalók körében, így a páciensek könnyebben eljuthatnak a szakorvoshoz, ha a vércukorértékeik meghaladják a normál tartományt.